na, jó, hát ennek nincs értelme. ezt a pár napot már valahogy csak kibírom. feladom az ünnepek utáni diétámat és tisztítókúrámat.
a családom minden tagja, beleértve a kicsit tágabb családtagokat is, annyira örülnek a jelenlétünknek, hogy szeretetüket materiális módon is kinyilvánítják. ez persze nem rossz, sőt, teljesen odáig vagyok és imádom Őket emiatt.
a materiális mód jelen esetben a finomabbnál finomabb ételeket jelenti.
anyukám tesója ma váratlanul beállított a családjával egy kondér levessel, egy másik kondér jó szabolcsi tőtötttt káposztával és egy bazi nagy isteni finom, krémes sütivel... mer'hogy máá minnyá nem leszünk... és olyan messze vagyok, oda nem olyan egyszerű eljutni... és szegény én... mert nincs aki ott főzzön rám... és ha tele a pocak, akkor nagy baj nem lehet... bódogság, mondom én.
és hát nehéz ellenállni a hazai ízeknek... és ez a családi szeretet és gondoskodás...
ráadásként, pár óra múlva a családunk egy kedves barátja is beállított egy nagy tálca frissen sült krémes sütivel...
szóval most itt ülök a gépem előtt, a pocakom furcsa fruttyogó, mruttyógó hangokat ad ki és azon mélázom, hogy ez a materiális láv hogyan érezheti magát odabent...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése