mostantól aztán már én is ünneplem az ányák napját, az tuti. volt is pár kedves ismerős, barát, akinek ez eszibe is jutott, aztán meg is köszöntött. csodás. újabb ajándék az élettől. a kis marslakóm nem tudom mit foghat fel ebből, gondolom nem sokat és különösebben olyan érzésem van, mintha nem is tenne azér, hogy végre már tutira biztosan megbizonyosodjak a bentlétéről. biztos kaparászik meg minden, de továbbra sem tudom eldönteni, hogy ez most Ő vagy csak a beleim.
na, de türelmes vagyok én...
ja, amíg el nem felejtem, tegnap az ebem, élettársam, kedvenc pajtikájával Békével úszttak a Perintben. vagyis ebből azt akarom leszűrni, hogy eddig meg voltunk róla győződve, hogy a kis Dózer nem tud úszni, pedig tud, határozottan úszásnak látszott az, amit tegnap mutatott szemben az árral. baromi viccesek voltak és nagyon élvezték a mókát. és többedszerre is szerelembe esett egy újabb kutyalányba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése