néha jobb lenne nem gondolkodni. akkor nem lenne gond, nem lenne düh bennem. de mivel a gondolataimat nem tudom kirekeszteni, ezért néha csak úgy rámtör. tegnap is így voltam vele. ilyenkor a legnagyobb baj az, hogy az a valaki vagy valami nincs ott a közeledben, aki kiváltja ezt a dühöt. pedig ha ott lenne, akkor jól megverhetném, bazi nagyot beleboxolhatnék. az azt hiszem lecsillapítana. tegnap hajnalban tök véletlenül egy kissé szűreálisnak tűnő filmben is ezt láttam... asszem valami házasságterapeuta javasolta a feleségnek, hogy álljon szembe a férjével és üsse meg miközben szórja rá a mérgét és a felgyülemlet dühét. aztán elaludtam, nem tudom mi lett a vége. asszem az én dühöm is kissé lecsillapodott. bár nem sikerült senkit megvernem...
de akkor is a fene egye meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése