rájöttem megint valamire. amíg másoknak a mantra, vagy az ima, vagy a rózsafüzér morzsolgatása a megnyugtató és erőt adó, lélekemelő tevékenység, nekem az a kutyámmal való séta és játék.
asszem legyek bármilyen fáradt, vagy legyen iszonytató, orrlefagyasztó hideg, viharos erejű szél, én és ebem nem torpanunk meg. megyünk 'mer mennünk kell. kell az ember és eb életében is a rendszer és a rendszeres aminden. közben megnyugszik a mondjuk felkorbácsolt lelkem, vagy éppen megtalálom a megoldást az eddig megoldatlan dolgokra az életemben. meg aztán ott vannak az illatok, amiket elénk fúj a szél. most épp bodza illat van mindenhol. jól be is szippantottuk, nehogy elfelejtsük és, hogy fel tudjuk idézni, amikor majd már nem lesz ez az illat, vagy majd meg akarok nyugodni. éés ott vannak azok a vicces, most már emlékképek, amik mosolyt csalnak az orcámra. ma például a nyálas, rózsaszínes naplementében a nagy semmiből előbukkant a hídon egy tökre nem odapasszoló naagy, zöld traktor. csodás látvány volt.
szóval jó, hogy sokat sétálunk. aztán persze nem mondom, hogy minden egyes mantraséta vezet valahova, mert nem. van amikor csak az ebem jár jól és én nem oldok meg semmit, vagy éppen meg sem nyugszom teljesen, de kicsit tisztább fejjel fejezem be a napot. és remélhetőleg a kis buckalakónak is jót tesz. hiszen az ő jövőbeli életében is nagyon fontos lesz a rendszer. a rendszer, amit felépítünk neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése