rutin

a sok szarság csessze meg. és az is, aki ezt osztja az embernek. abárhol is legyen. bár ez az állapot is élvezhető. röhögök is magamon sokszor, hogy de hülye vagy... baszkikám most ez van, ezt az állapotot kell megélni és ebből kell építkezni. építkezni meg csak lentről lehet. meg lehet ugyan próbálni fentről is, de garantált az összeomlás. összeomolva egyébként nem vagyok, tévedés ne essék, csak nem olyan könnyű egy állapotból átformálni vagyis inkább belehelyezni magam egy másikba. még jó, hogy vannak a napi rutinok, amik nem engedik el az embert és még ha gépiesen is, de valamit csinál. most például rutinból készítem a betonfőzeléket és nem meglepő, hogy mindig ugyanolyan fincsire sikerül. ugye, ugye, a rutin meg az évek...

meg aztán az elhatározások és tervek, amik még némi derűre és reményre adnak okot. egyelőre piciben ugyan, aztán majd jöhetnek a nagyok.

asszem új klubokat kell létrehoznom...