kicsit kívülállónak érzem magam a világban is és magamban is. szokásos délelőtti kutyaséta. a nap süt, meleg van. érzem, ahogy a nap melegít és zavarnak, baromira zavarnak a gondolataim. nem tudom, hogyan kell kikapcsolni, nem sikerül. csak jön egyik a másik után... na, de majd csak elfogynak és leülepednek.
ültem a perint parton és hosszú idő óta láttam végre a patak alját, a kavicsokat. erre vágyom a fejemben is és hogy legyen benne egy elúszó, elvesztett színes, kis műanyag játékmotor, ami nem oda tartozik, de mosolyt csal az ember arcára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése