... hogy előre megtervezzem és kidolgozzam a taktikai lépéseket ahhoz, hogy valamit elérjek egy másik embernél... ez így önmagában nem is hangzik rosszul. persze így élünk. teszünk valamit, valamiért. nagyjából mindenki tudja, hogy mit miért tesz öncélúan, vagy éppen együttműködve a másik emberrel egy bizonyos cél érdekében.
ez így oké, na de amikor ezt valaki azért teszi, hogy a másikat kikészítse és terrorizálja, az viszont már genyaság és nagyfokú gonoszság. valaki így születik, hogy tudja ezeket, valaki viszont igyekszik ezeket a képességeket elsajátítani könyvből vagy innen-onnan.
és persze mennyi ilyen van. hogy embereknek mire nincs idejük? azt viszont nem hiszem el, hogy ha sikerült a gyenyaság, amit eltervezett, attól boldog és elégedett lenne?! ááá, nem... szerintem csak akkor lehet boldog egy ilyen ember, ha beteg az elméje...
én ilyet nem tudok és mereven tudatos sem akarok lenni. inkább őszinte és naiv maradok.
bloggercimbimmel merengős napokon örök érvényű igazságokra szoktunk rájönni. ilyen egyszerű, de igaz szentenciája: az ember akkor boldog, amikor szeret!
milyen igaz, a fenének gonoszkodik mindenki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése