tudni kell. de azt hiszem ezt is csak hosszú évek alatt tanulja meg az ember. hosszú évek csalódásai, tettei megkeményítik az embert annyira, hogy egy esetleges vagy jelen esetben egy tényleges szakítást pár könnycsepp meg kicsi szomorkás hangulat kíséretében nagyobb lelki trauma nélkül éli túl. persze a gyász idő, meg ilyenek, meg aztán nyilván kicsit csorbul megint az ember önértékelése, hogy már megint a faszt fenét csináltam rosszul és a többi és a többi... na mindegy, eme pár sor erejéig állok meg csupán. az életem megy tovább. és mindenki, vagyis akiknek fontos vagyok, jelzem, aggodalomra nincs ok, semmi rosszra nem készülök. továbbra is sok-sok színt öntök csordultig az életembe.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
A Panni szeret téged!
VálaszTörlés