2011. január 27.

okosság

már egy ideje felírtam a jegyzettömbömbe a következő okosságot - do some sports and never give it up - 'mer éreztem, hogy valamiér' igaz lehet. az elmúlt pár napom nyomorúságában egyetlen örömöt és kielégülést a sport adta. tegnap pölö eléggé viccesen kínlódtam egy hatalmas gumilabdán aerobikot művelve. a legviccesebb az volt, hogy mindezt még láttam is. akárhogy helyezkedtem, valahogy nem sikerült a nyavalyás tükör elől kitérni. némi vigasz volt, hogy mások is legalább olyan mókásan mutattak a gumilasztin. na mindegy, legközelebb jobban helyezkedek, vagy ha ez nem sikerül,  végül is ez is egy komoly tréning önmagunk elfogadására. meg aztán a kockahasra és a kemény popóra gyúrok, szóval ezeket mind, nem is szabadna komolyan vennem. az út és a cél lebeg előttem.
eredmény meg van: izomláz amindenhol.
ma meg genya egy nap volt, úúúgy istenigazából. reggel fejfájással indítottam, ami párosult a napok óta tartó has vagy gyomor vagy a szösz se tudja má' mivel, a lényeg az általános rossz közzzérezettt. de hiszen az időőjós is megmondta...
és akkor még ezek után igazán sokat is dolgoztam azagyammal, ami aztán nap végére látványosan meg is jelent az arcomon, mondták is a többiek... teljesen leeresztettem.
kacérkodtam is a gondolattal, hogy röplabda helyett inkább bevackolom magam az ágyikóba. de aztán megjelent a szemeim előtt a jegyzettömbömbe vésett okosság és győzött a sport! bemelegítésnek egy csípős hideg séta az ebbel, nem mintha nem futkározott volna eleget a munkahelyemen, de gondoltam a közérzetemnek is jó lesz.
aztán meg a röplabda... érzem mindenem és hogy élek. feladni meg eszem ágában sem volt...
...valaki nem teregetne ki helyettem?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése