2011. január 4.

napi gondolatsor

fura álomképekkel a fejemben ébredtem ma reggel... reggel az túlzás... fejem ólomsúlyként nehezedett a párnára és igen csak nehezen sikerült kikecmeregnem az ágy nyújtotta melegből és biztonságos vacokból. pedig aztán ügyesen beállítottam a túúlokosnak nem mondható telefonomat, hogy jelezzen már nekem, hogy napfogyatkozás lesz és jó lenne megskubizni. az időpont beállítás remek volt, pont amikor a legnagyobb százalékban volt takarásban. csak azziwifeje volt baromi nehéz, a nap meg úgy sütött és kávét meg nem volt erőm főzni, aztán csak úgy ágyból fekve, 'mer, hogy nekem ez még kényelemes is lehetett volna akár, próbáltam hunyorogva meglesni a ritka látványt. persze nem volt se kormozott üvegem, se speckó semmim, csak a polaroid napszemüvegemmel igyekeztem nem kiégetni a retinámat... asszem láttam valamit, de az is lehet, hogy nem, mert annyira kómás voltam, hogy akár az egészet álmodhattam is volna. de az is lehet, hogy mérhetetlen fáradtságomnak pont a nap volt az oka. ki tudja?
erősen megmaradt álomképem viszont egy nagy zacskó szárított levendula, ami annyira mégsem volt kiszárítva, mert akkor nem emlékeznék a zöld és a lila színre... másra nem  emlékszem, de nyugodt volt az ébredésem az biztos. majd a késő reggeli, vagyis inkább déli ébresztő kávé után a városban barangolva szembe is jött velem a szárított levendula. már bánom is, hogy nem vettem meg. na, mindegy, mindenesetre lilába öltöztem, így magamon és magamban hordoztam a nyugalmat. ebben a nyugalomban meg is tudtam fogalmazni, hogy mi is a szerelem. biztos, hogy nincs két egyforma és igazi is valószínűleg csak egy van. aztán nyilván mindenkinek sok más mindenből áll össze. ami lehet, hogy közös a mások szerelemhalmazával, az a biztonság.
ami meg kissé elszomorít, hogy nehogy má' minden férfi azt higgye, hogy 'mer az ősÉva a paradicsomban rávette ősÁdámot a tiltott gyümölcs megcsócsálására, azé' általánosítható, hogy a Nő olyan dolgokat kér a Férfitől, amit esetleg ők nem akarnak, vagy éppen őrültség és bolondság és baja származhat belőle, sérülhet a férfiúi egésze. nem hiszem, hogy ez általánosítható.


egymásra vagyunk utalva így vagy úgy, az biztos. kompromisszumokkal minden áthidalható. aztán alakul az a harmónia, ha minden együtt van.
remény meg van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése