1 év

telt el azóta, hogy elkezdtem a blogolást, mint olyat. terápiás céllal jött létre, a magam gyógyulására, építésére, megismerésére, ami asszem azóta is tart. többen kezdtük, 'mer a legtöbb dolgot többen jó csinálni. a közösen átélt katarzisnál nincs is jobb. aztán persze hamar kiderült, hogy kezd egyszemélyessé válni, mint ahogy kezdett bennem is kikristályosodni, hogy egyedül sem olyan rossz ám a világban és egyedül is nagyon-nagyon sok és klassz dolgot tud az ember csinálni, ami még szórakoztatja is és hasznára is válhat. na, ilyen lett nekem a blogolás is. rengeteg olyan dolgot tudtam itt kiadni magamból magamnak, amit nem is gondoltam, hogy bennem van és nem is gondoltam, hogy ezt szavakba tudom foglalni. mindig is utáltam fogalmazásokat írni. aztán tessék, ez lett belőle. részévé vált az életemnek nagyon is.

sok változáson mentem át ezalatt az 1 év alatt és sok dolgot megtudtam magamról. pölö, hogy igenis vannak céljaim és igenis el tudom érni azokat. képes vagyok felismerni a rossz tulajdonságaimat és tudok rajtuk vagy akarok változtatni. képes vagyok a kompromisszumokra, tudok a háttérbe vonulni, ha kell. meg tudok nyilni másoknak őszintén. a konfliktusokkal ugyan még mindig gondjaim vannak, na, de nem megy minden egyszerre... hosszú folyamat ez kérem, egy életen át tartó.

de nem adom fel és ez számomra óriási, hogy tudok optimista és kitartó lenni.

akik velem vagytok ezen az önismereti úton, felfedve vagy éppen titkosan, maradjatok velem továbbra is. mert ez nekem jó és remélem én is tudok nektek adni morzsákat magamból...