összegezném

na, megint itt az év vége. kicsit váratlanul ért reggel, mert azt hittem még van pár nap szilveszterig.

valahogy az egész év ilyen volt, hogy sosem tudtam igazán milyen nap van, milyen hónapot írunk. szóval lehet nem is leszek túl összeszedett, átgondolt.

annyi minden történt, annyi mindent átéltünk, hogy azt képtelenség itt, egyben összegezni. arra pont jó ez a blog, hogy vissza lehet nézni, mi volt. annyira emlékszem azért, hogy sokkal több volt az élmény, a meghatározó esemény az életünkben, mint amiket ide valamilyen formában lejegyeztem. ezt kicsit sajnálom, de gyerek mellett az élet és főleg az ide év (az undok két éves kor) nem az elmélkedésekről és nagy sorsdöntő gondolatokról szólt, hanem sokkal inkább a napi feladatokról, teendőkről, munkáról, gyermeknevelésről. azzal, hogy újra munkába álltam, még ha csak pár órában is, illetve az, hogy a gyerekem bölcsibe ment, sok változást, sok új dolgot hozott. valami könnyebb lett, valami meg nehezebb. sokszor éreztem azt, hogy ó de jó lenne megszökni, megfutamodni a problémák elől, mert én ezt nem bírom, képtelen vagyok megoldani, vagy végigcsinálni, aztán persze nem futottam el. vagy olyan is volt, amit nem is gondoltam volna, hogy majd a munkát és azon belül olyan feladatokat, amiket korábban nagyon nem szerettem, most boldogan csináltam, élveztem, hogy tehetek valami mást, valaki másnak, ami nem arról szól, hogy mesét olvasok, ebédet főzök, altatok, szórakoztatok, fürdetek, hanem valahogy újra az emberek, a társadalom, a köz, a világ része lehetek, hogy tudok mást is, mint anya lenni. ez jó, ez még most is örömmel tölt el. és bevallom, kicsit már várom újra a szürke hétköznapokat, amikor újra dolgozhatok és a gyerekem is mehet a bölcsibe.

szóval kicsit kinyílt a világ számomra, kezdem magam újra nőnek is érezni. és épp a minap gondolkodtam el életem második hardcore koncertjén, miközben többször meglátogattam a mellékhelységet az elfogyasztott söröknek köszönhetően, hogy mitől is lesz nő egy nő? korábban is agyaltam már azon, hogy az általam csodált, követendő példaként élő női ismerőseim mitől olyanok amilyenek, honnan az a sok tudás és tapasztalat és erő és nőiesség? azt hiszem már tudom.

azt gondolom attól lesz egy nő, nő, amit megél, amit átél, amiken keresztül megy, amik által csiszolódik, formálódik, amikből erőt merít, amiktől megjelennek az apró kicsi ráncok a szemei körül, a szája szélén vagy a homlokán. ez az egész az, ami aztán a nő nőiességét, belső értékét, erejét és a törékenységét, teljes, csodálható valóját sugározzák.

úgy érzem, hogy magam is most kezdek igazán nővé válni és kezdem levetkőzni a gyermekiségemet. bár a balga, csacska énem nem fog elmúlni sosem. az része a nőségemnek.

szóval azt gondolom jó úton járok, sok még a feladat, magammal, magam körül, de nem adom fel. azzal, hogy most itt az év vége semmi nem zárul le, csak ez az év, holnap meg minden megy tovább. a feladatlistám végtelen, minden nap kerül rá újabb és újabb.

köszönöm, hogy velem voltatok, köszönöm, hogy olvassátok a soraimat, balgaságaimat, csetléseimet. maradjon ez így jövőre is!

ölelek mindenkit!