gyertya is lángra lobbant.
megint sokat tettünk, sokat, sokfélét megéltünk az elmúlt héten.
bennem sok volt a feszültség, a tehetetlenség, kimerültség.
nehéz és minden nap embert próbáló a gyermeknevelés, főleg, ha az ember ezt egyedül teszi. talán a legnehezebb az ezzel járó önzetlenség, az egó háttérbe szorítása, hogy az ő érdekei, igényei az elsők. hazudik, aki azt mondja, hogy ez neki könnyen megy.
azt gondolom nem is kell, nem is szabad elnyomni a saját igényeinket, óhajainkat. ebben is a harmóniára kell törekedni, hiszen ahhoz, hogy adjunk magunkból, magunkat is táplálni kell, minden tekintetben.
adni sokféleképpen lehet, de a legigazabb, ha azt önzetlenségből teszi az ember. az önzetlenséget is tanulni kell. fontosnak tartom, hogy ezt is átadjam a gyerekemnek. önzetlenül adni és megosztani, amink van olyanokkal, akiknek nincs, az mindkét félnek nagy öröm.
a héten a sok nehézség mellett sikerül jó ügyek mellé is állnom és ha nem is sokat, de tudtam adni. jó volt ezt másokkal együtt tenni, a hidegben jótékonysági főzésen részt venni, vagy melegben az állatok védelméért, támogatásáért, felelősségteljes tartásáért gyűjteni, adakozni.
a második gyertya égjen azért, hogy tudjunk adni melegséget, szeretet, támogatást, bátorítást, egy jó szót, egy tányér ételt, azokkal akiknek ez nem adatik meg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése