nem szeretem nap

ilyenem is van, igen. ez a nap, pedig a vasárnap.

érdekes, most, hogy elgondolkodtam azon, hogy vajon mikortól is van bennem ez az érzés, meglepődtem. azóta, hogy zombihelyre költöztem. ez már tizenhosszú éve. én választottam, én döntöttem, tudom. de akkor lázadó tinédzserként úgy éreztem, minél távolabb kell kerülnöm a családomtól, megmutatni, hogy egyedül is tudok, lenni, létezni, dönteni, hibázni, jól csinálni, valamivé válni. aztán itt ragadtam. azóta is távol a családtól, a szülőktől és azt hiszem a jelenlegi márlehetneegycsaládom érzéstől is.

a hétköznapok mennek, zajlanak, emberek jönnek, mennek, de a vasárnap az vasárnap. az valahogy mindig más. nyomasztóan nagy a csend itthon is, az udvaron is, az utcákon is. magamban meg nagy a tétlenség, tétovaság, sehovasetartozás.

az elmúlt évekhez képest persze örülhetnék is egy kicsit, hogy a vasárnap az anyaszabadnap is. nem arról szól, hogy a nap minden percében, órájában egy kicsi, imádni való emberke óhajait, kívánságait, igényeit szolgálom (ami azért valljuk be, kedves anyakollégák, nem mindig olyan szuper jó dolog, néha elfáradunk). de sokszor még ennek sem tudok örülni, mert ilyenkor aztán tényleg csak én vagyok. és azt hiszem nem mindig akkor vágyom a magányra, amikor az éppen adódik. de nem várhatom el a barátaimtól sem, hogy a vasárnapot, ami tényleg a pihenésé, a családé, a regenerálódásé, hogy velem töltsék. szóval tanulom ezt az érzés, már jó ideje feldolgozni, elfogadni, figyelni, hogy mi zajlik bennem ilyenkor. van amikor felülkerekedek magamon, a nyomasztó érzésen és a házimunkába menekülök, ami aztán tényleg kikapcsol, vagy sétálok kirándulok egy jó nagyot négylábú cimborámmal (közben persze egy árva lélekkel sem találkozok, de hát ezért is zombihely). de olyan is van és azt hiszem ez a legrosszabb, de a magam részéről meg a legkiürítőbb, hogy egyszerűen befordulok és csak fekszem, alszom, a kettő között meg menekülésképp amáshova, olvasok, filmet nézek és hagyom az érzéseket, hogy jöjjenek és hassanak rám, könnyestől, mindenestől.

közben meg tudom, hogy egy vasárnapnak nem ilyennek kell lennie... de majd lesz jobb és más vasárnap. lennie kell.