2013. szeptember 30.

helyszínelés

nem így képzeltem a családlátogatást, mint olyat... hogy noszogatnom kelljen a kedves, leendő nevelőnőket, hogy legalább az egy négyzetméteresnek vélt előszobából, a három embernek és egy leendő bölcsisnek kissé kicsi konyhán át a cipőt levéve legalább a nappaliétkezővendégdolgozógyerekszobába bemenjenek, hogy ne úgy kelljen beszélgetnünk, hogy a vállaink összeérnek és premier plánban látjuk egymás szarkalábait. aztán csak bementek, körülnéztek, kérdeztek, de inkább én kérdeztem többet. aztán szépen felmondtam élőben a kockás füzetben leírt jellemzést a gyerekemről és röviden az életünkről. azt hiszem kicsit feszengtek és nem kértek semmit, pedig készültem teával és sütivel. az okos, nagy fiam is nagyon vendégszerető volt, próbálta minden játékát, könyvét megmutatni a néniknek és kedvesen elfogadta az ajándékba hozott bölcsis jelét, ami a cseresznye. ránézett, azt mondta rá, alma, és hagyta, hogy a nyakába akasszam.
na, de ilyen a hazai pálya, és végül is ők nem is helyszínelők, oknyomozók, csak ez is része a rendszernek. holnap meg én leszek berosálva... remélem nem alszunk el... beérünk időben, és nem hagyunk itthon semmit.

2 megjegyzés: