a medvehagyma szedése már a levegőben volt egy ideje. vagyis a gondolat már megszületett. a medvehagyma lelőhelye tudott, az ottani emberem kikérdezve, a hétvége alkalmas lesz a szedésre.
a gyerekemnek ezt az élményt is meg kell adni, gondoltam... (persze átaludta majdnem az egészet)
tavaly ugyan már érzékelhetett belőle valamicskét, mert pocakkal jártam itt utoljára...
drága messzibarátaimat láttam vendégül és mivel ők sem azok a tévézős, otthonülős típus, naná, hogy benne voltak a medvehagymázásban.
sajna a szárazság miatt, messze nem olyan sok és olyan dús levelűek, mint tavaly, de azért sikerült egy-egy zacskóval begyűjteni.
persze nem is az ipai mennyiségre mentünk, az együttlét volt a lényeg és, hogy süssön ránk a napocska.
hmm, a barátság, az barátság... most is bizonyítva lett. a kék kabátok nem egyenruhák, csak az ízlésünk hasonszőrű és mindketten nagyon bírjuk a színeket... ő ott, én itt, de valahogy egyre gondolunk...
a medvehagyma meg klassz. simán vajas kenyérrel, rálapogatva a leveleket, vagy pogácsába... frissen sütöttem ippen az imént, és még mindig van a zacsiban a holnapi, holnaputáni salátába is...
és erősen elgondolkodtam azon, hogy mi lenne, ha egyszer letelepednék Táplánban... élhető a hely és hát hagymája is van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése