2012. április 14.

négykézláb mindenhol

az van, hogy kicsit elfáradtam.
a gyerekem ezerrel mászik és áll, ahol csak tud.
imádom, ahogy riszálja a popóját. villámgyorsan követ, bárhova is megyek. hangos sikollyal jelzi, ha elhagyom a nappaliétkezővendégszobagyerekszobát, hogy ho-ho-hóóó, látom ám hova mész, én is megyek. asszem ezt jelentheti amit mond a saját  kis nyelvén.
az ebem is elfáradt, mert folyton üldözi a kölök. mókásan köröznek néha a szobában...
én meg a kölköt próbálom követni, hogy óvjam a kobakját, mer'hát elég sokat koppan a kövön, padlón, játékokon, ahogy kibillen az egyensúlyából hol állva, hol ülve... apukám javasolta a bukósisakot, de asszem az azé' túlzás... valahogy meg kell tanulnia, hogy mi okoz fájdalmat és mi nem... sokszor elgyengülök, amikor keservesen sír... de nem tudok minden lépésénél ott lenni... ennyire én sem vagyok szuperanyu.
napközben szinte nincs is szabad percem. már a wc-n sem... zárt ajtót nem tűr meg, meg asszem úgy lecövekelne az ajtó előtt, hogy ki sem tudnék jönni... szóval mozgalmas minden nap...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése