2012. április 6.

őrült fejlődés

a gyerekem áll.
nem bírom ezt a tempót. még azt sem szoktam meg, hogy mászik és mindenhova követ engem vagy az ebemet a lakásban... ez őrület... nem akarom, hogy minden ilyen gyorsan történjen vele, mer' a végén azon kapom magam, hogy a barátnőjét fogja bemutatni... nem, nem, még akarom, hogy kicsi legyen... az én kicsi babám...
és, hogy mennyi energiája van... nekem meg úgy érzem egyre kevesebb. nem is csoda, hogy egyfolytában édességeket zabálok. valahogy tuningolnom kell magam, hogy bírjam szusszal.
reggel alig bírom magam összekaparni, hogy valamiféle lendületbe kerüljek, de olyan lendületem már nem lesz, mint az övé.
az egyetlen biztonságosnak tűnő hely eddig a kiságya volt, de most már az sem tűnik annak. de az ölemben mégsem tarthatom, hogy megóvjam az esésektől a kis buksi fejét.
asszem tényleg igaz az a mondás, hogy kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. egyre több az aggódás bennem... és a nagy csendek... na, akkor tuti a szemetes kosárba próbál belemászni, vagy az ebem etető vagy itatótálkájában matat... és amikor rámordulok, aztán rám néz... elolvadok nyomban és megzabálom a mosolyát.

1 megjegyzés:

  1. Nagyon ügyes a kis Bendus. Valami tornász lesz belole.

    VálaszTörlés