kibuc

kedvenc barátnőmmel és munkatársammal, aZibivel már többször elhatároztuk, hogy egyszer majd kibucban fogunk élni. neki már régóta ez a jövőképe.

ezt persze mindig megerősítjük, amikor náluk vagyunk többen, együtt, idillben. ilyenkor szépen megosztjuk egymás között a teendőket.

ma is így volt. ő takarított, mi főztünk, lányai a gyerekemmel játszottak, ebem a kutyájának udvarolt egész álló nap kitartóan, feladva minden férfiúi büszkeségét... de az ostromolt eb csak nem adta be a derekát... 

na, de vissza az emberekhez... igen tökéletes az összhang közöttünk, azt hiszem valóban működne a kibucunk, így együtt. néha egy-egy férfi persze jöhetne, ezt-azt megcsinálni, segíteni, a gyerekemnek a férfiképét formálni de alapvetően nagyon jól meglennénk, csak mi csajok.

nekem is jó lenne, mert végre nem lennék egyedül és nem lenne minden olyan nehézkes. mert most még sokszor az is nehéz és szinte kivitelezhetetlen, hogy netán kimenjek a kertbe, vagy kivigyem a szemetet. főleg, most, hogy már mászik a gyerekem... egyre több az őt érő veszélyforrás.

persze, mindezek orvoslására egy ember is megoldás lenne, de valljam csak be, sokkal egyszerűbb lenne megvalósítani, hogy a barátaimmal éljek együtt, mint egy valamire való, két lábbal a földön álló igazi férfit találni.

szóval működne a kibuc dolog, velük igen... talán még a lóval is összehaverkodnék és nem félnék tőle, mert olyan bazi nagy...