2012. március 29.

idill az erdőben

amióta gyerekem van, itthonról elindulni egy rémálom. egyébként sem voltam soha jó az összepakolásban. a logisztika nem rám tartozott. de ez megváltozott. sajna az én feladatom az összepakolás is és a kipakolás is. és mivel nőből vagyok, naná, hogy nem csak egy táska van, amivel bárhova is útnak indulhatnék. a nappaligyerekszobaétkezőésvendégszobában körbenézve kapásból öt táska hever itt-ott, hogy bármikor kéznél legyen. mert elindulni tényleg nem egyszerű, menjen bárhova is az ember. mi épp egy túrára indultunk. a hátizsákba nem került más, csak ami a gyereknek kell. és még így sem voltam biztos abban, hogy minden megvan. fázni fog? vagy melege lesz? játékot vigyek? egy vagy két váltásruha az esetleges balesetekre?... de a vizsgán átmentünk. mindenből annyi volt, amennyi éppen kellett.
gyerek jófej volt, mert még azelőtt összeszarta magát, mielőtt beértünk volna az erdőbe... hmmm mire nem jó a kocsi csomagtartója. megért volna egy fotót, ahogy ott bénázunk, de sajna minden kezünk azon dolgozott, hogy a gyereket megszabadítsuk a kakitól, ami naná, hogy nem csak a pelusban volt... de aztán végre elindultunk, be az erdőbe.


végre. már iszonyatosan ki voltam éhezve, hogy a természetben legyek. de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire eltunyultam. ezen az útvonalon már legalább ezerszer voltam, de így még sosem lihegtem, mint most... hosszú volt a tél és nagyon kevés volt a mozgás. de igyekszem fokozatosan visszatérni a túravérkeringésbe. a kölök élvezte, mondhatjuk ezt, bár közel volt a kajaidő ezért kicsit nyafizott az emelkedőn, de miután tele lett a pocakja, minden rendben lett.
a természet már éledezőben van, és meglepő, hogy egy szimpla hétköznapon nem mi voltunk az egyetlenek, aki arra túráztunk.
az eddigi hagyományt felrúgva nem a Kalaposkő lapos szikláján pihentük ki a nem kis szintemelkedést. asszem ez megint egy okos anyadöntés volt, hogy a gyereknek biztonságosabb a füvön, mint egy sziklán.


persze a pléd most is kicsinek bizonyult, nagyon hamar a mohás füvön tapicskolt a kis praclijaival. asszem tetszett neki. még amikor a pocakomban volt, meséltem neki arról, hogy milyen klassz a mohás füvön feküdni. talán emlékezett rá... (iszonyat szárazság van egyébként, egy kiadós eső jót tenne az erdőnek és a mohatakarónak is...)
szóval ott lenni maga volt az idill. mondtam is a gyerekem apjának, már csak akkor lenne még idillikusabb a hángulat, ha valóban egy pár lennénk, de persze így is fasza volt. el is merengtünk azon a csodás tényen, hogy van nekünk ez a kis ember...


és milyen jó, hogy mostantól a mi feladatunk, hogy megmutassuk neki, hogy milyen csodás is a világ és benne minden. és mivel minden  nap olyan mintha hétvége lenne, bármikor felkerekedhetünk, hogy egy újabb dolgot megmutassunk neki. azt hiszem bárhol jól érzi magát, ahol mi is ott vagyunk.
csúcs-csoki, csúcs-sör, gyerek elszenderül, ebem fáradhatatlan és képtelen leállni. már nagyon vágyott ő is erre az érzésre, hogy mohában, avarban hempereghessen és fadarab vagy toboz, csak dobja el valaki...
a túra végét vacsorával illő lezárni, meg aztán útba is esik és még sorolhatnám a hely pozitívumait, de felesleges.mindig jó oda betérni. családbarát, kutyabarát, túrabarát... és a csülkös bablevesük...


mindenki levizsgázott a túrán. a szezont megnyitottuk. jöhetnek a nehezebb és újabb kihívások.

3 megjegyzés:

  1. Nagyon nagyon jó képek lettek, persze hogyne lettek volna jó képek amikor ilyen csodás gyereket és anyukát fényképeznek.... na jó apa is.... A dorgó! Hát tutti....

    Így olvasva is átéltem az élményeket! Puszi nektek! Kati

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Apukának jár a piros pont! Az ő unszolására kerekedtünk fel... és a fotók igen, nagyon jók. Nyaggatom is, hogy ezzel kéne foglalkoznia.
      A dorgója meg az első pipellője a törpének.
      pusz!

      Törlés
  2. Milyen nagy fiú lett Bende! Gyertek erre is, majd túrázunk együtt.
    Ma voltam Kornival az erdoben és szedtünk kakasvirágot.

    VálaszTörlés