2011. november 6.

méret(eS)

még hogy nem lényeg? frászt. van amikor igen. jelen helyzetemben pedig nagyon is.
mégpedig a mellem tekintetében.
egy ideje már agyalok ezen... azzuniverzumlegjobbmelleikitüntetés után nagyon is... ugyanis megnőttek, ezt be kell valljam. kész. vanaza bizonyos melltípusokra mondott sorrend, és hát a legutóbbi a mellemre vonatkozó őszinte kijelentés a húúvazzeg kategóriába sorolta. (ami eme besorolásnak az utolsó kategóriája) ennek lehet egyes nők kifejezetten örülnének is, merhogy gondolom a nagyobb mindig jobb elv vezérli őket. na, de én nem ez a nőtípus vagyok. nagyon frankón 34 évig meg voltam teljesen elégedetten a tenyérbe illő, melltartót nem igénylő, feszes, pólót majdátlyukasztó csinos kis mellecskéimmel. ez asszem nem szégyen, hogy tisztában voltam mellbevágó tulajdonságaimmal. és most meg valahogy megváltoztak és az új jövevényekkel, ikrekkel (ahol az egyik mindig nagyobb) eddig csak barátkoztam, ismerkedtem, méregettem és az utóbbi években beszerzett najóhordokmertmitszólnak melltartóimba próbáltam betuszkolni szó szerint. egy ideig ment is, de most már nem megy... feladom... basszus... és be kell valljam, azt sem tudom, hogy milyen kritériumok alapján kell a megfelelő melltartót kiválasztani és megvásárolni. amit továbbra is utálok, de azt hiszem meg kell tennem. egy, amiatt, hogy az anyaságom és gyermekem táplálékának el-el cseppenő jeleit ne a blúúzomon hordjam; kettő, ha egy kicsit is hasonlatosan és a régiekre legalább emlékeztető külsővel szeretném megtartani és hordani életem hátralevő részében.
tapasztalt kosárszakértők, hogy is van ez? én csak életemben egyetlen egyszer vettem melltartót... bocs... kétszer, de a másodikat elbasztam sose tudtam hordani...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése