alapvetően nem bírom az esküvőket, de ezt azt hiszem már írtam. tegnap is a reggeli ramaty ébredés és a készülődés közben arra gondoltam, húú de jó, hogy nem az én esküvőm van ma, mert rohadtul nem lenne hozzá kedvem. biztos egy bazi nagy gombóc lenne a gyomrom, izgulnék, hogy mi maradt ki, mit felejtettünk el, és hogy jaj, mindenkihez a megfelelően szóljak, mindenkire figyeljek. na meg a szertartásokról nem is szólva, azokat meg aztán végképp nem tudnám elviselni.
na, de aztán persze hamar tudatosult bennem, hogy én csak egy vendég leszek, szóval no para. szerencsére a kedves, házasulandó barátaimról tudtam jól, hogy lazák és nem is aggódtam attól, hogy túlzottan átmenne az egész a nagy csöpögős rózsaszín álomba. gyönyörűek voltak és valóban én is azt láttam, ahogy Adrián barátom is említette ünnepi beszédében, hogy az Ő kedves kishúga felnőtt NŐ lett, aki otthont teremt. de azért az az ismert kis huncutság ott maradt ám a szeme sarkában. továbbra is tudom, hogy abármikor kapható és rávehető abármi őrültségre.
szóval remek mulatság volt, jókat nevettem, ettem, beszélgettem és azok az isteni rózsaszín mignon-ok. köszönet értük. mennyei volt minden falat. a hűtőmben is ott lapul még egy a megfelelő pillanatra várva, hogy összetapassza hüvelyk és mutató ujjacskámat.
na, sok ilyen szép és boldog napokat az ifjú párnak!
Ivus, nagyon szépen köszönjük! Az ajándékot is! Nagyon szép! Örülünk, hogy jól érezted magad! Mulassunk együtt még nagyon-nagyon sokat! Most még pocaklakóval belül, aztán majd kívül is! :)
VálaszTörlésSok puszi. ABauerPanni