2011. június 5.

eskü

alapvetően nem bírom az esküvőket, de ezt azt hiszem már írtam. tegnap is a reggeli ramaty ébredés és a készülődés közben arra gondoltam, húú de jó, hogy nem az én esküvőm van ma, mert rohadtul nem lenne hozzá kedvem. biztos egy bazi nagy gombóc lenne a gyomrom, izgulnék, hogy mi maradt ki, mit felejtettünk el, és hogy jaj, mindenkihez a megfelelően szóljak, mindenkire figyeljek. na meg a szertartásokról nem is szólva, azokat meg aztán végképp nem tudnám elviselni.
na, de aztán persze hamar tudatosult bennem, hogy én csak egy vendég leszek, szóval no para. szerencsére a kedves, házasulandó barátaimról tudtam jól, hogy lazák és nem is aggódtam attól, hogy túlzottan átmenne az egész a nagy csöpögős rózsaszín álomba. gyönyörűek voltak és valóban én is azt láttam, ahogy Adrián barátom is említette ünnepi beszédében, hogy az Ő kedves kishúga felnőtt NŐ lett, aki otthont teremt. de azért az az ismert kis huncutság ott maradt ám a szeme sarkában. továbbra is tudom, hogy abármikor kapható és rávehető abármi őrültségre.
szóval remek mulatság volt, jókat nevettem, ettem, beszélgettem és azok az isteni rózsaszín mignon-ok. köszönet értük. mennyei volt minden falat. a hűtőmben is ott lapul még egy a megfelelő pillanatra várva, hogy összetapassza hüvelyk és mutató ujjacskámat.
na, sok ilyen szép és boldog napokat az ifjú párnak!



1 megjegyzés:

  1. Ivus, nagyon szépen köszönjük! Az ajándékot is! Nagyon szép! Örülünk, hogy jól érezted magad! Mulassunk együtt még nagyon-nagyon sokat! Most még pocaklakóval belül, aztán majd kívül is! :)
    Sok puszi. ABauerPanni

    VálaszTörlés