2014. május 20.

egy óra és ami belefér

gondolkodtatok már azon, hogy mennyi minden fér bele egy órába? én eddig bevallom soha. régebben is mindig versenyt futottam az idővel, de akkor jobbára a lustaságom, kényelmességem miatt. most viszont lustaságról, kényelmességről szó sincs.
sajnos nem sikerült a gyerekemet jó alvóvá, pontosabban reggel sokáig alvóssá gyúrnom, ezért nekem kellett hozzászoktatnom magam a korai keléshez. nem mondom, hogy könnyen ment,  megy, de tréningezem magam és elég jól bírom.  már-már kipihentnek érzem magam, ha sikerül egyhuzamban aludnom legalább 5-6 órát. 
reggel néha sikerül is csendes magányban elfogyasztani a gőzölgő tejeskávémat, de csak néha, mert amióta a gyerekem is kedvet kapott a közös kávéfőzés rendkívül izgalmas szeánszára, már ezt is kettesben nyomjuk. (persze én akartam, hogy hamar megtanulja a jó kávé elkészítésének rejtelmeit, hogy mihamarabb ő lepjen meg vele reggelente... persze azért ez még odébb van.) már remekül tudja, mit mire, mit hova, mit hogyan... majd ha ez megvan, akkor általában nem sikerül nyugodtan meginnom, legalább három, de inkább ötödik nekifutásra sikerül az egészet felhörpinteni, persze a végén már kihűlten, hidegen. (nem tehetek róla, de szeretem nyammogva, lassacskán megiszogatni, nem vagyok az az egyből bedobós, lenyelős és már indulok is típus.) persze ez az én bajom.
na szóval a kávé közben, után, alatt beindul a reggeli 7-8-ig tartó kemény menet, amiről már írtam korábban. annyi változás lépett közbe, hogy 8-kor nem indulok egyből minden nap a melóba, hanem vannak napok, amikor még marad egy-egy szabad órám, amikor elintézhetem az ügyeket, amiket mindig kényelmesebb gyerek nélkül intézni.
mindig eltervezem, hogy hova megyek és mit intézek, amiből aztán persze mindig kimarad valami, áttolódva egy következő napi szabad egy órába.
ma azt terveztem, hogy sétálok egy kisebb, de a szokottnál mégis nagyobb kört az ebemmel (kb.15-20 perc), majd bringára pattanok és elkerekezek a postára feladni nem kevés pénzt. reméltem, hogy nem kell hosszan sorba állnom, be is jött, cirka 10 perc alatt végeztem. (huss 100.000 elnyelődött a rendszerben.) újra bringa, irány a drogéria, hogy nyugdíjas nagymama módjára megvegyem az akciósan hirdetett cuccokat (ügyesanyu igyekszik spórolni, kuponozunk, ahol csak lehet.) a pénztáros csaj új volt a soron, semmivel sem intelligensebb és rátermettebb az eddigieknél (jujj, de genya vagyok!), nem ment túl gyorsan, aminek gyorsan kellett volna. majd mivel a főtéren tilos a bicajozás (TILOS, ez egy agyrém! kampányolni fogok egy közeljövőbeni szabad egy órámban, a főteret másik irányban is átszelő bicajos útért...) ezért a biciklit tolva elrohantam az egyébként is útba eső pékségbe, ahol szintén igazán vásárlóbarát eladókkal volt dolgom, akik magasról tojtak a fejemre és simán ki és bepakolták a sütőt, ahelyett, hogy kiszolgáltak volna. mindig megbánom, hogy bemegyek oda, ahelyett, hogy a megszokott pékséget választanám.
és azt reméltem, hogy hazafelé sikerül befutnom a szabóhoz is, hogy a foltozásra váró nadrágokat beadjam neki, de sajna már végzett és várt a barátosném, hogy elrobogjunk melózni. szóval gyorsan hazatekertem, ledobáltam a beszerzett cuccokat, az ebet betereltem a lakásba, friss vizet adtam neki, majd a dolgozós táskát, ebédet felkapva újra bringára pattantam és irány a böcsi parkoló, ahol lezártam a cangám és bepattantam az Ibi mellé. kipurcanva, elfáradva...
holnap meg folyt. köv. újabb tervezett ügyekkel és listákkal. ez már mindig így lesz? soha nem lesz könnyebb és lazább?
(ami viszont az elmúlt hetek pozitív hozadéka, olyan mintha leadtam volna pár kilót, és ezáltal mintha kezdene visszatérni a testtudatom.)

3 megjegyzés:

  1. Biztos lesz könnyebb. Csak ki kell várni. Kb.miután a gyerkőc elköltözik otthonról és még mielőtt megszületik az első unoka, na az az időszak lazább lesz. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. na, az még odébb van :D
      de azért egy-egy hangyafasznyival mintha mindig könnyebb lenne...

      Törlés
  2. :D és sok hangyaf*sz sokra megy!

    VálaszTörlés