az 5-10 évente előforduló gyenge pillanatomat megint sikerült elcsípnie a telefonon jelentkező, benyalizós, bepalizós, bármit eladós és egy kedves ismerősömre hivatkozós, mert én állítólag nyitott vagyok az új dolgokra és ők tényleg nem akarnak semmit eladni, csak egy bemutató, csak a véleményemre kíváncsiak ésatöbbi ésatöbbi... és csupán csak 20 perc az egész...
na, peeeersze. és én megadtam magam. és a 20 percből több, mint 2 óra lett... miközben a gyerekem szétszedte az egész lakást... és a legvégén addig nem mozdultak, amíg nem adtam meg x számú telefonszámot.
igyekeztem olyan ismerősöket megadni, akik élből lepattintják majd a telefonon bejelentkező, rám hivatkozó, női hangot, aki egy speckó víztisztító berendezést szeretne bemutatni.
szörnyen érzem magam. nem szoktam csak úgy vadidegeneknek ismerősök számát kiadni, de most nem tudtam mit tenni. ne haragudjatok. persze, ha kíváncsiak vagytok és van felesleges 2 órátok és 400 ezer pénzetek, akkor hajrá. lehet nem hülyeség. de nekem erre most tényleg nincs pénzem. még a gyerekem egészsége a tét felszólító zsarolással előállt mondat hatására sem tudok felszabadítani ekkora pénzeket a párnáim alól.
szörnyen érzem magam. nem szoktam csak úgy vadidegeneknek ismerősök számát kiadni, de most nem tudtam mit tenni. ne haragudjatok. persze, ha kíváncsiak vagytok és van felesleges 2 órátok és 400 ezer pénzetek, akkor hajrá. lehet nem hülyeség. de nekem erre most tényleg nincs pénzem. még a gyerekem egészsége a tét felszólító zsarolással előállt mondat hatására sem tudok felszabadítani ekkora pénzeket a párnáim alól.
szörnyen röstellem, és jajdemééértengedtem érzésemet enyhítendő gyógyírként egy dugicsokit fel kellett, hogy bontsak...
ugye nem fogtok megorrolni rám drága barátaim...
gyengeségemen felülkerekedve az elkövetkezendő időkben a porszívóárusok meg a többiek messziről kerüljenek... kérem... nem veszek semmit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése