az elmúlt napok kemény diétája és megterhelő fosóshányós nyavalyája azt eredményezte a gyerekemnél, hogy bizonyos időközönként mantraszerűen mondogatta a kedvenc ételeit. ezt képes volt addig csinálni, amíg hüppögve, remegő hangon elfáradt, rövid időre megpihent, majd újrakezdte egy másik étellel. szörnyű volt. nem igazán segített semmi értelmes és értelmetlen magyarázat a megnyugtatására. majd az apukája megoldotta és készített neki húsos palacsintát, amit jóízűen megevett, jól kiszartakakilta magát és visszatért az életkedve, energiája. egy nap múltán visszakaptam a régi, leállíthatatlan, rosszcsontomat. szerettem volna meglepni, ezért késztettem neki pörköltet, amit már két napja emlegetett. nem vagyok egy nagy húsos, ember, és a pörkölt készítés sem az erősségem, pedig láttam már ezerszer, hogyan készíti anyukám, hogyan készítik a fiú barátim. ők tudják csak igazán a csínyját-bínyját, ez az ő kajájuk. azt gondoltam nekem is sikerülhet. hát nem. a hús szépen megpuhult, de a szaftja, az messze nem hasonított az igazán jó pörkölt ízére.
az első kanál után meg is kaptam a leszólást a kiskópétól:
- anya nem finom. nem kell. készüljünk, induljunk zsuzsamamájoz, csináj pörkőttet. majd eltolta a tányért maga elől.
kész, leszerepeltem... majd este, kedves barátaim tartottak egy gyorstalpaló pörköltkészítő órát, majd megígérték, legközelebb ők készítenek neki pörköltet.
a fazék elcseszett pörkölt újragondolása, gulyássá módosítása lett betervezve másnapra.
reggel a gyerekem ébredés után rögtön a pörköltet követelte. próbáltam lebeszélni, hogy nanemáá, reggelire pörkötet?! de ő továbbra is ragaszkodott az elhatározásához. férfiből van, nincs mese. a hús gyógyír a bajára. nem volt mit tenni, megkapta, és az előző nap leszólt pörköltet jóízűen bekanalazta. és ezt a nap további részében kábé kétóránként megismételte, és mire este lett, a tál pörkölt elfogyott.
a nap mérlege (pörköltes nap vs. anyák napja), a pörkölt javára billent, de megemlítendő a mérleg másik oldala is, hiszen a pörkölt napszaktól független mantrázása mellette jó párszor elhangzott az anya, nagyon szeretlek anya, pörköltes puszikkal tarkítva.
és ma a bölcsiből hazaérve, újra feltette a kérdést:
- mit eszünk anya? pörkőttet?
ókájés pörkölttovábbképzésen a helyem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése