már rég tudósítottam az utcánkból, az utcánkban, házunk táján történtekről. mostanában teljesen rendszertelenül, össze-vissza időpontokban rovom az esti szokásos pisikakiszimatsétákat, mikor hogy sikerült kijutni. ez persze nem azt jelenti, hogy nem történik semmi említésre méltó, sőt, meglepő és az eddigiektől eltérő, már-már pikáns dolgokba is belefutunk. utcai rovatom következik.
a múlt héten például egy okostelefonba botlottunk, ami magányosan hevert a fűben és iszonyat erővel bömbölt belőle valami kemény metál, vagy a szösz sem tudja milyen zene. persze nem hagytuk ott, ebem fejforgatva megszimatolta, majd zsebre téve hazacammogtunk, hogy majd otthon valahogy csak rájövünk, hogyan tudnánk rajta egy hívást elindítani valaki olyannak, aki ismerheti a tulajdonost, hogy visszajuttassuk hozzá. haza nem jutottunk, mert rövid időn belül újra megszólalt és sikerül felvennem és megbeszélni egy gyors találkozót a sarkon a gazdájával. az aznapi jótétemény kipipálva.
aztán tegnap este megint eltérő időben sikerült kijutnunk. az első ember, akibe belefutottunk az hason feküdt, kezében egy zseblámpával és a kaput, vagy a kapu alsó zárát buherálta. (gondolom elhagyta a kulcsát, és próbált bejutni) ismertük a srácot, ezért nem tojtam be, hogy egy betörő fekszik velem szembe. kedvesen összemosolyogtunk, aztán mentünk tovább. visszafelé pedig az ablakon keresztül láttuk, hogy jóízűen falatozik a konyhapult mellett állva. bejutott, sikerült neki. és még éhen se halt.
aztán amikor már majdnem hazaértünk, egy másik ablak mellett elhaladva, ami nem volt se sötétítő függönnyel, se redőnnyel elzárva az elhaladók elől, minden előzetes aggodalom nélkül bekukkantva mit látnak szemeim... hát a kedves ott lakó fiatalember a gépe előtt ülve, a monitort bámulva éppen erősen, kézimunkázott... és naná, hogy nem a goblenra vagy a hímzésre gondolok, hanem sokkal inkább férfiasabb dologra... a tényt és a szemem elé ágaskodó állapotot nyugtázva, hogy neki minnyá jó lesz, a kezemben lévő bezacskózott kakit a kukába dobtam... az élet zajlik... mindenki boldogul, ahogy tud... ki kézzel, ki zseblámpával...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése