ma már annyi minden, ezerféle lehetőség van, amit adhatunk egy gyereknek uzsonnára, tízóraira, amivel a játék hevében is gyorsan lehet az éhséget csillapítani. amikor én voltam gyerek, nem volt ekkora választék és ritka nagy öröm volt, ha valami extra csokit, édességet ehettünk. az volt, amit a leleményes szülő kicsiny fizetéséből tellett. nálunk mindennapos volt a kifli tejföllel és ami igazán energiát adott, az a vizes cukros kenyér. ez utóbbi elkészítése végtelenül egyszerű volt, friss kenyér leszel, csap alá betart, majd jó alaposan megszór kristálycukorral és már adható is a gyerek kezébe. imádtam! ma már gondolom egy gyerek se enné meg szívesen. pedig, ha belegondolunk a szép külsőbe csomagolt, mai édességek is mind szinte lisztből és cukorból állnak.
a gyors uzsik egészségesebb változata volt a kifli tejföllel. akkor még a tejfölnek úgy emlékszem másmilyen volt az íze, mint a ma kapható bármelyik, akárhányszázalékos változata. egyszer sem jutott eszembe szerintem csóró főiskolás korom óta, hogy ilyet egyek.
ma viszont megjött hozzá a kedv. az történt ugyanis, hogy karácsony óta két adag gesztenyemassza várakozik a fagyasztóban, hogy valami finomság készüljön belőle és ezt elfeledve a héten eszméltem rá a gesztenyetömbök jelenlétére és rá is készültem, hogy sütök gesztenyés kiflit. a megvalósításhoz csak a tejföl hiányzott. viszont hétköznap, gyerekkel nem szívesen merészkedek semmilyen áruház vagy bolt belsejébe. gondolom nem kell, hogy részletezzem ennek okait. elég, ha annyit mondok, hogy nem akarok idő előtt megőszülni és idegkimerültséggel a 11-es huszár úti, igaz kertes és szépen felújított, hőszigetelős nyílászárókkal felcsinosított, de mégis csak egy elmegyógyintézetbe bekerülni. szóval gyerekkel inkább elkerülöm az ilyen helyeket és csak a pékségig merészkedünk, ami könnyen átlátható, nincsenek elérhető polcok töménytelen mennyiségű árúval, van viszont üveggel borított pult, amihez hozzá lehet nyomni a arcunkat és lehet nyálcsorgatni a sütikre és egyéb finom péksütinkre. nem mellesleg az odavezető úton van zebra, elefánttal és jelzőlámpával piros- és zöldemberrel. ezt a túrát már sokadszorra is sikerült mindenféle váratlan helyzettől mentesen teljesítenünk.
emlékeztem, hogy a pékségben van házi túró és tejföl, de még sosem használtam ki ezen szolgáltatását, csak a péktermékeket vásárolom rendszeresen.
most viszont vettem és gyanútlanul felbontottam, belekanalaztam egy részét a sütemény hozzávalóihoz, majd, amikor láttam, hogy elegendő és szépen gyúrható a tészta, a tejfölös kanalat lenyaltam, hogy vissza tudjam tenni a fedelet a dobozra, és ekkor jött az érzés, az az emlékmorzsa, ami olyan volt, minta megint ott ülnék a gangunk lépcsőjén vagy az utcánk végében lévő farakás szélén és kiflit mártogatnék a tejfölös dobozba, koszos kézzel, tejfölös szájjal csak egy röpke időre kiszakadva a játékból...
ez a gyerekkoromba visszarepítő érzés és íz meghozta a kedvem, hogy holnap reggel a teraszon ülve friss kiflit egyek tejfölbe mártogatva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése