denevéreset?!?

van az a vicc, hogy apóka megkérdezi a fiát:

- fiam, kérsz hurkát?

- igen kérek, de ne véreset.

- denevéreset?!?

előszeretettel mesélem én is a fiamnak, amikor hurkát vacsorázunk, vagy amikor egy-egy öltözés alkalmával épp a denevéres harisnyája kerül sorra. persze nem érti, de én nagyon jókat kuncogok rajta... denevéreset?!?...

de majd most megmutatom neki, hogy van nekünk ám denevéres szellőzőablakunk is (nem csak hurkánk és harisnyánk), ami a lakásunk közepében van és nem néz sehova, csak a szemközti falra, ami jelen esetben a mi konyhánk fala, de kívülről.

most fedeztem fel az új, vagy ki tudja mióta lakónkat, miközben az esti toalettemmel szöszmögtem. először azt hittem a fáradtságtól már nem csak rémeket látok, hanem hallucinálok is, de aztán (sajnos) nem,  hanem egy denevér csapkodott a szárnyával és próbálta bekuckózni magát két vakolat nélküli tégla közzé. röhögtem is rajta, hogy barátocskám az nem fog menni... de aztán addig küzdött, préselte magát, amíg eltűnt, és már csak a két fejcsápja lógott ki.

csak meg ne feledkezzek róla, hogy kinyissam az ablakot szellőzni... mer' akkor lesz itt denevéres móka és kacagás...