2013. október 16.

laza délutáni séta

gyakran megpróbálom a lehetetlent és elindulok egy közös, nagy sétára a kutyával és a gyerekkel, plusz egy műanyag motorral. az elején minden simán megy. mindenki hallgat rám és követi az utasításokat. lassít, megáll, elindul, gyorsít, megvár... ilyenkor ez maga az idill. 
megállunk a parkban, rácsodálkozunk a hulló falevelekre, belemotorozunk és belefetrengünk a lehullott falevelekbe, szaglászunk, szimatolunk, gesztenyét szedünk, elrakjuk a zsebeinkbe, később elővesszük, megcsodáljuk... akár egy családregény, vidám, zenei aláfestéssel... majd az idill szelíd buborékja kipukkan és lassan elszabadul a pokol. csúcsforgalomban, a zebra közepén kell a zsebéből előhalászni az összegyűjtött gesztenyéket, vagy éppen úgy gondolja, hogy ő csak azért is szembemegy az autókkal. (megjegyzem a kutya pórázon továbbra is a másik kezemben van.) semmilyen szóbeli utasítás nem használ. majd valahogy azért átjutunk a túloldalra és biztonságos helyre motorozunk tovább. megnyugszunk. újabb terméseket szedünk, megvizsgáljuk, zsebre tesszük. lejtőn motorozunk le és fel és le és fel... rigót keresünk a bokrok aljában, makksapkát teszünk a fejünkre és a gesztenyékre, majd elindulunk haza. útközben megunjuk a motort és inkább a kerítésre mászunk. innentől már a motor is a kezemben van a pórázon kívül. majd a kutyasétáltatást átveszi a törpe. ügyesen megy neki, sokszor látta már tőlem. az idill újra helyreáll. az vezényszavakat mindkét fél újra veszi. közeledünk a cél felé,de még bármi lehet.
a törpe megunja a társaságunkat és külön utakra vágyik. anyut, ebet, motort otthagyva betrappol a szomszédos óvodához és a kerítésnél énekel hosszasan, majd egy kukával cseverész. nem kevés idő után észbe kap, hogy egyedül maradt, kétségbeesik, visszarohan, megnyugszik, még puszit is ad. úgy tűnik rávehető a hazaútra. de már két lábon nem akar, két keréken sem, kutyapórázba kapaszkodva sem... és innentől egy kutyával a pórázon, egy gyerekkel a karomon és egy motorral a hónom alatt próbálom magam elvonszolni az utolsó kétszáz méteren. lihegve, kipurcanva, nevetve... kicsit elmélázok azon, hogy mit meg nem teszünk azért, hogy a gyereküknek, ebünknek jó legyen, nevessenek, elégedetten hemperegjenek a fűben.

4 megjegyzés:

  1. o de ismeros ez a tortenet. kutya helyett mondjuk labdaval vagy valami massal. Koma

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ma motor nélkül voltunk. de helyette volt két bot és egy vödör gesztenye. és naná, hogy a zebra közepén lefeküdt... és örülten kellett már pisilnem. persze hazafelé már az ölemben volt a kölyök, két bottal a kezében, a másik kezemben meg a kutya és a vödör...

      Törlés
  2. Ivi! ez dönölű!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. gyönyörűen izzasztó és embert próbáló! tegnap szimplán csak ketten voltunk és feküdt a járdán, mert éppen úgy volt kedve és ha a közelébe mentem sikított torka szakadtából.

      Törlés