ígéret

az utóbbi fél évben megdupláztam az eddigi harmincvalahány ööö 24 évben tett állatkerti látogatásaim számát.

bár gyerekkel nem könnyű, még úgy sem, hogy egy gyerekre, jelen esetben az én eleven gyerekemre jutott felügyelőként egy anya, egy mama és egy papa. a közel 4 majd 5 óra séta alatt a felügyelők lefáradtak, lezsibbadtak, lábaik elnehezültek, a fejük sajgott, de a gyerek továbbra is futott, pörgött, majd a kijárathoz érve az érmével működő rendőrautóról vonatra, repcsiről csacsira, helikopterről versenyautóra szállt

(a fene vigye a marketingesüket, hogy pont oda tetette azokat a gyereketodaragasztóésnemeresztőbizbaszokat).

ennek ellenére hősanyaként ígérem, hogy a jövőben a közelünkben fellelhető állatkerteket is meglátogatjuk, vállalva azt a még nem ismert körülményt, hogy a gyerekem már majd beszélni is tud, ami szerény sejtésem szerint még inkább kiszipolyozza majd a zsibbadt anyaagyamat. nem elég, hogy futnom kell majd és a medve ketrecéből kiszednem a gyereket, de még a kérdéseire is korrekt, érthető, kielégítő választ kell adnom.

azt hiszem itt az ideje beszereznem egy usborne enciklopédiát gyermekeknek, de persze saját részre.