2013. július 17.

napi mérleg

egy lerágott mókus kéz és kissé összerágott mókustest
egy lerágott tigris láb és kissé összerágott tigristest
egy szétrágott gumilabda
egy szétrágott teniszlabda
egy csilli-villire felújított kerti hintaágy, recycling napellenzővel
egy csilli-villire megmosott, kitakarított kis piros autó
egy begyulladt csuklóízület
egy begyulladt ujjízület

nem, nem a dzsungelban vagyunk és nem mi vadásszuk a vacsoránkat. csak a gyerekem tulajdonképpen jófej volt és a kis kutyának adta az élethű műanyag mókust, a nagy kutyának pedig az élethű műanyag tigris. azok meg persze jóízűen csócsálták, mert azt hitték azért kapták. 
meg aztán megy a foci ezerrel a kutyákkal is. ők az igazán jó játszópajtások, csak hát a játék heve... ugye...
én meg bezzeg hintaágyat újítok már több napja az igen precíz apuval, amit persze élvezek ám, csak egy-két-három mozdulatot nem nagyon szokott a kezem csinálni, és most már napok óta azt csinálja. de megérte, mert anya nagyon elégedett, örömmel hintázik és hűsöl végre. mert a napellenzőre az ő elmondása szerint már 15 éve vár és most végre elkészült, igazán remek, recycling és még azűrből is látják.
aztán kocsit is mostunk az igen precíz apuval, amire meg már én várok, vagy inkább akartam már vagy 1 éve... szégyenletes bűn tudom. de szerintem a kocsitakarítás az igen is férfi feladat. ők tudják csak igazán kellő odaadással és figyelemmel és alapossággal ezt megcsinálni. tessék, én megpróbáltam, igyekeztem úgy csinálni, ahogy az apu mosta mondta. meg is lett az eredménye. most befáslizott csuklóval és kábé 3 ujjal alig vagyok képes gépelni. persze, mintha muszáj lenne...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése