tökéletes

vasárnap volt. olyan, amilyennek lennie kellett. ugyan szinte minden napom olyan, mintha hétvége lenne, de ez most kerek volt és nem akartam, hogy vége legyen. örömmel éltem meg minden percét.

volt benne anya, apa, gyerek, kutya. jöttek barátok gyerekkel. közösen, sokan ültünk a naagy asztal körül, ettünk fincsi, cuppoktatós csirkeszárnyakat, beszélgettünk jókat, nevettünk sokat. 

aztán bár az időjárás nem nagyon kedvezett, de elmentünk az első túránkra. a hely, maga az idill. remélem lesz alkalmam ott, azon a helyen a barátnőm esküvőjén hüppögni a meghatottságtól...

az ebem végre kifutkározhatta magát, nem kellett az a nyavalyás póráz. viszont egy fürdetés annál inkább... a gyerekem a végére békésen bealudt apa ölében, mi meg mindannyian átfagytunk, de megmelegedhettünk egy másik nagy asztalnál.
ohh, Perenye... szeretek ott lenni, szeretem azokat az embereket. boldog vagyok a társaságukban.
köszönet mindenkinek a részvételért.