van. tegnap esett vagy köbö két centi. ez nem is lenne para. de a szél olyan durván fújt, hogy mindet egy helyre hordta. a teraszomra, ami persze nem is azenyém, hanem bakker közös tulajdon a ház összes lakójával... na, de nyilván nem fog Ilonkanéni idejönni és leseperni, nyilván. na, meg a házunk elé a járdára. szívás. ilyenkor szeretnék az utca másik oldalán lakni. nekik fasza, nem kell havat lapátolni. nálunk meg a házban az egy helyre jutó nők, gyerekek és nyugdíjasok száma jócskán üti a valamirevalóférfiemberét, aki ezeket a dógokat megcsinálná kérem. szegény szomszéd, az egyetlen valamirevalóférfiember... jó fej ám, baromira bírom, de nem szakadhat száz felé. szegény ember...
én meg sunnyogok, mert a lépcsőház takarítást is már nemistom mióta nem csinálom... de bakker az ebemre mégsem bízhatom a gyerekemet... de holnap megcsinálom, ígérem, becsszó... teszek valamit a házé'...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése