lett tavasz... félek is még úgy igaziból beleélni magam. reggelente már a naaagy ágyon ejtőzünk, ablakon keresztül napfürdőzünk a gyerekemmel és élvezzük a napocska meleg sugarait. ő annyira nem csípi, ha a szemibesüt, viccesen hunyorog és tüsszent nagyokat... na de ezt is meg kell ismernie.
ma viszont még a madarak is másképp csiripeltek és olyan csalogató volt a terasz. gyorsan iziben a magamnak megengedettnél több koffeint csempésztem a poharamba, jómagam köntösben, a kölök a meleg bundazsákban és kiültünk a padra, az ebem meg már ott sütkérezett egy ideje... hmmm... az év első kávéja a teraszon... fasza!
nem csak mi éreztük ezt a faszányos érzést, a szomszédokat is kicsalogatta a nap. rögvest be is lelkesedtünk és megint jól elterveztük, hogy akkor miket és hogyan fogunk az idén felújítani és megjavítani a házon... na, de ez szinte minden évben így van és alig történik valami. tervekben nagyon jók vagyunk, szinte egyet akarunk, csak a megvalósítás hibádzik mindig. a kerítés, az eresz, az ágyásszegély, a lépcsőház, a homlokzat... éreztem is már a zsigereimben a tettrekészséget... bármire képes lennék a megvalósításokat tekintve, ha lenne mellettem egy valamirevaló ember, mert egyedül kevés vagyok... úgy érzem... aztán gyorsan a kezembe vettem a gereblyét és kicsit kaparásztam a kertben, aminek igazán semmi értelme nem volt, mert a diófa még mindig ott áll, addig meg minek bármit is csinálni. de ezé csináltam két-három kupac levél halmot... és már bújnak, amiknek bújnia kell ilyenkor... élettel teli rügyeket is láttam. és a két fenyőfa, csak ragyog és zöldell. várom már, hogy ne legyen itt ez a bazi nagy fa és kapirgálhassak kedvemre... gyere tavasz, gyere...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése