2015. május 7.

viharok

tegnap a teraszon mélázva, arra jutottam, hogy a vihar jó, a vihar kell az élet minden területén.
van, hogy váratlanul jön, van, hogy számítunk rá, várjuk az érkezését. de bárhogy is jön, mindig mindent felkavar, felborzol, átrendez, elsimít. utána valahogy minden kicsit más lesz, mindent kicsit másképp látok.
az eső lemossa a lerakódott port, a szél elfújja azt, ami nem rögzített és valami újat hoz, ha mást nem, hát friss levegőt.
kell, hogy a benntartott levegőt kiengedjük, kifújjuk, kiengedve vele azt is, ami benntartotta, ami nem engedett lélegzethez jutni. ez is csak az elengedés. nem könnyű, de kell. és a szél, az új áramlatok ezt csak segítik. ha megtanulunk elengedni, azzal képesek leszünk újra, újat befogadni.
és a vihar lehet éppen akkor, amikor benne vagyunk nem esik jól, de ha túl leszünk rajta, rájövünk, hogy hasznukra vált.
legyünk hálásak az élet viharaiért is...


3 megjegyzés:

  1. élet viharai... mostanában kijutnak... jó a vihar eccer, eccer, de nem sokszor egymás után, mikor fellélegezni is alig bírsz.. persze, szerencsére eccer ez is elmúlik...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. najó, persze a tartós viharokat nem kedvelem, de egy-kettőt azért ki lehet bírni...
      aztán egyszer úgyis minden elmúlik, igen, de addig azért próbáljunk meg jól érezni magunkat a bőrünkben és élvezzük azt amit csinálunk, teszünk...

      Törlés
  2. a Viharok, ha kibírod, és jöhet
    tetöszaggató is, megerösítenek,
    szele szemedböl a port kisöpri,
    tagjaid heyére rázza,
    végül úgy állsz majd
    a megfésült természet
    és a romok felett,
    mint gyöztes angyal
    ki repülni kész. / barna

    VálaszTörlés