és akkor vannak azok az apró észrevétlen gondoskodás és mégiscsak a végtelen szeretet megnyilvánulásai, amiktől aztán minden kicsi kocka a helyére kerül... csodás az élet...
hetek, hónap óta tátong egy nem nagy, de nem is kicsi lyuk az ebem fekhelyén... pont akkora, hogy minden nap kipottyan belőle egy kis szivacstöltelék, ami aztán a porcicákkal kalákába összeállva demonstratív jelzik a kosz és a lyuk jelenlétét. már rég megoldhattam volna a problémát, hogy bevarrom a lyukat, de annyi ilyen, apró javításra váró és még sok más teendő van a listán, hogy ez mindig elmaradt. a kiesett szivacsok vagy a kukában, vagy visszadugdosva a lyukban leltek időszakos nyugalomra. mígnem aztán édesanyám itt járt a hétvégén. persze össze-összeakad a bajszunk, kaptam hideget, meleget, ahogy azt egy gyerek kapja az anyjától szeretetből, aggódásból, gondoskodásból, segítség gyanánt...
aztán ma a melóból hazaérve, porcicákat sepregetve a szokásos rutinnal felkaptam az ebem fekhelyét és fogtam volna be a lyukat, hogy kirázás közben ki ne potyogjon a töltelék és lám a lyuk édesen, észrevehetően össze van öltve... hát mi ez, ha nem az anyai szeretet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése