ezt a nevet találtam ki a gyerekem egyik kedvenc, magát megnyugtató, vagy épp álomba ringató cselekvésének. ez abból áll, hogy a nyakamba csimpaszkodik és a nyakamon lévő bizbaszokat, vagy ahogy ő mondja, pöttyöket birizgálja. ezt a cselekvését elég kitartóan, szinte mantraszerűen képes művelni mindaddig, amíg meg nem unja, vagy inkább én meg nem unom, vagy nem torkollik fájdalomba, vagy vérző sebekbe. mert néha nagyon erőszakosan is képes ezt csinálni, mintha bármi is ettől függne. de ártalmatlan a tette, a bőrgyógyász megnyugtatott. szóval hagyom, vagy épp nem hagyom, de szereti és megnyugtatja, ez a lényeg.
cumija nincs, szinte soha nem is volt. talán csak én erőltettem élete első két hónapjában, de utána már nem fogadta el, és szinte csodálkozással nézte, ha egy gyerek szájában meglátta. és nincs neki semmilyen csücsközője, kedvenc rongya, babája, autója, semmi olyan, ami nélkül képtelen elmenni, vagy létezni abárhol. (talán csak a hátizsákja, de azt is csak azért hordja szerintem, mert én is táskával járok mindenhova, és csak akkor kell neki, ha éppen eszébe jut.) szóval mondhatni csak én vagyok függősége tárgya, vagyis inkább a nyakamon lévő pöttyök, amiket birizgálhat percekig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése