amióta mindketten a dolgozóba járunk, a gyerekem a bölcsibe én meg hol itthonról, hol nem, hol vidéken nyomom a melót, sok minden könnyebb, de alapvetően meg bonyolultabb lett az életünk. nekem legalább is. a gyerek még nem nyilatkozta ki a véleményét. bár a maga módján igen. egy kiadós hiszti = teleafaxomanyám.
szóval most már nem csak itthon a négy fal között kell a harmóniát, lelkibékát, világbékát koordinálni, lenyelni, hanem van más. teljes gőzzel dübörög a stressz, folyamatos logisztika, átszervezés, nem alvás, dokihozjárás, kanalasfaszomságok, ezt ide kend, azt oda, ne szájon át, hanem máshonnan, allergia, viszketés, faszomújgyógyszer és a türelem, a türelem, ami nagy úr és még mindig el szokott fogyni... pedig igyekszem betankolni. a papírzsepi mellé mindig teszek, mert az is mindig kevés.
persze azért vannak vicces és jó dolgok is az életünkben, de annyi minden más van mellette, hogy nincs is időm lejegyezni.
pölö már hetek óta szentségeltem minden alkalommal, amikor bicajra ültem, mert az ülésem előre hátra mozgott és mivel nem volt célszerszámom, se egy valamirevaló pasi sem, ami, aki megcsinálhatta volna, maradt a szitkozódás.
ba...ák meg a pasik! meséltem a szitut a barátnőmnek, aki aztán okosan kijavított és ellátott egy adag türelemmel.
figyi! ne ezt mond, hanem azt, hogy adj egy faszit, aki meg tudja csinálni!
azóta ezt mantráztam bosszúsan a bicajon előre hátra billegve, majd egy esős napon fogtam magam és eltekertem a bicajszervízbe a nagyon helyes szervizes fiúhoz és szempillákat eregetve segítséget kértem. és persze megcsinálta. hálás voltam és vagyok azóta is! ilyen apróság és azóta mintha kicserélték volna a bicajomat. élvezet vele tekerni újra.
a mantrát meg betartom! kösszibi!
aztán meg voltak jó együttlétek, jó ételek, jó barátok, támogatás, mert más is kerül néha szar helyzetbe és mellette lenni, adni, jó.
meg a fodrásznál a búra alatt ülve az ember olyan információkat is szerezhet a tudatmódosító újságokból, hogy mikor fog szexelni. húú, jó mi?! a karácsony tartogat meglepetéseket. (anyáékkal welnesselek)
és már abban is biztos vagyok, hogy néha totál hülyének és egy rakás szerencsétlenségnek néznek a bölcsis anyatársak, de már ezt is elfogadtam. valakinek a dilinyós szerepet osztják.
de azt kell mondjam, hogy boldog halandó, néha hibázó, megbotló, de a minden szarság ellenére kiegyensúlyozott lelkibékával a torkomban, jól vagyok. asszem ez a lényeg. na.
éljen a világbéka!
éljen a világbéka!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése