2013. augusztus 22.

rászántam magam

és az általános hisztiket, valamint a legyenmindenkéznélhaéheshaszomjashabeszarik estekre majdnem mindig felkészülten játszótérre járunk. már kétszer voltunk. és a kettő az már rendszeres. ezt a középiskolás, igen jóseggű, szürke bársonynadrágos fizikatanárom is megmondta már.
és nem is olyan rossz.
sikerült egy igen jó állapotban lévő játszóteret találnunk, ami bringával könnyen megközelíthető (gyalog nem vállalnám be minden nap). körbe van kerítve, ami nekem igen nagy segítség, mert még a gyerekem sem tudja átmászni és eddig még csak egyszer akart a kapun kimenni, akkor is egy kutya miatt és egy szintén kajla gyerek miatt, akinek az anyukája sem igen zavartatta magát abban a pillanatban, amikor a nagynak mondható gyereke kirohant a játszóteren kívül kikötött kutyájukhoz és a kinyitott kaput meglátva az én gyerekem is nekiiramodott nem kis sebességgel. 100 méter sprintet kellett lenyomnom, hogy elkapjam.
de ettől a malőrtől eltekintve, minden nagyon tuti, klafa. kedvesek és (a kapura is) nagyon figyelmesek az anyukák. a játékok jó állapotban vannak és biztonságosak. vannak padok, virágok, árnyék, nagy tér.
majdnem minden igényt kielégít. egy dolog nincs, az pedig a wc, és most hogy lékúrán vagyok, nem könnyű na. de megbirkózok ezzel is.
ha pedig nem szimpi valaki, aki ott van, akkor nem beszélgetek vele, ha szimpi és akarok, akkor beszélek. ilyen ez.
azt hiszem ma is elmegyünk és talán még meglesz a kinyúvasztott baszóbogár, ööö, akarom mondani bodobács, amit a gyerekem és még egy kortárs kölyök már két napja birizgál és mutogat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése