a kiskertünkből.
napi programunk a locsolás és körbevizslatás, mi hogy áll, kibújt-e már, hozott-e új hajtást, újabb virágokat.
a gyerekemnek a locsolás már egész jól megy, de kötelező a gumicselló, mert többet locsol a lábára, mint a növényre. és hát ő botozni jobban szereti a növényeket egyelőre, mint szemlélni, de alakul majd ez.
zöldileg, növényileg, hajtásilag így állunk. persze a kép nem teljes. sok van még mi most bújik, vagy rejtőzik a gaz között, de tudom, hogy hálásak, örülnek és én is nagyon...
a borsónk kiválóan állja a kutyalábak és gyereklábak próbáját
az epreink napról napra húsosabbak és egyre pirosabbak a napsugaraktól
nagy túlélő, sete-suta kis fenyő, de nem adja föl
nem ültettem, csak lett, de imádom a gombócait
hamarosan egy nagy lila fűcsomó lesz, az írisz karcsúsága lenyűgöz
kelbimbóságával először próbálkozok
a rózsaloncunk is évről évre egyre nagyobb és pompásabb
ott lesznek az édes kis málnaszemek
a mentánk a limonádé és a sömbér kihagyhatatlan hozzávalója
a padlizsánt féltve óvom... és hogy ebből lesz az a nagy, fényes lila finomság...
a nagy túlélő petrezselyem, télen a hó alól is adta a fodros levélkéit
fotórózsa a gyönyörűség, pár nap és az egész udvar rózsaszínben pomázik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése