2013. május 23.

napi morzsa

élénkén él bennem egy emlék, hogy kislányként, amikor a dédinél nyaraltunk sokan, reggelente a meleg dunyha alól igen nehézkes volt a felkelés. ahogy most is, akkor is én voltam az utolsó, aki kikecmergett az ágyból.
addigra a mami már rég végzett az állatok etetésével és kiengedésével, lemorzsolta a kukoricát, megnézte a kertet, tett-vett, megjárta a boltot, a tejcsarnokot és az ebéd is már a sparhelton rotyogott.
volt egy piciny kamrája nem csak a nyári konyhában, hanem a nagyházban is. a kamrában volt egy piciny hűtő, ami azt hiszem luxusnak számított. és abban a hűtőben minden reggel ott volt a frissen vásárolt túró rudi. nehéz volt kivárni, hogy csak reggeli után járt e finomság az unokáknak. és az a finom íz... egy baja van, hogy olyan hamar elfogy. ehettünk volna többet is, de gondolom, akkor sem számított nagyon olcsónak, mint, ahogy most sem.
már nem vagyok kislány, és a hűtőm is nagyobb, de a hűtőajtóban minden nap ott a túró rudi, amit csak elég kimondani és a gyerekem már ott toporog a hűtő előtt. amint apró kezecskéjében fogja, látom az arcán azt a vágyat az időhúzásra, hogy bárcsak tovább tartana...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése