olyan magaménak éreztem az invitálást a terasz bulira egy barátomhoz, hogy vissza se jeleztem. akartam, de mostanában minden e-mailre, sms-re hatás szünetel, minimum egy nap ráhagyással sikerül válaszolnom.
gondoltam nem érkezünk pont kezdésre, mert mindig én vagyok az első (mert, hogy nem tudok sokáig maradni, fürdetés, altatás, meg az egyebek... miatt). aztán így is mi lettünk az elsők. oly annyira, hogy még a házigazda sem volt otthon. de nem estünk kétségbe, nem vagyunk mi olyanok. bor volt nálunk, a teraszra ki tudtunk menni. borbontó kellett csak, gondoltam a szomszédoktól csak kapunk. majd ivimindenregondolésmindigfelkészült, a táskámban ott lapult a svájci bicska. borkibont és süt a nap, nem ér elszomorodni, hiszen velünk van a szamorodni...
azt reméltük közben csak hazaér a házigazda, de a bor elfogyott, a nap is lement, az idő is eltelt, pisilnünk is kellett, nagyon... de a teraszon szabad... hát hazamentünk...
remek móka volt, köszönjük a szabad teraszt adrián! legközelebb azért veled együtt szeretnénk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése