2013. május 16.

szakik

a szakikról már írtam korábban, hogy milyen jó, hogy vannak ők, akik megjavítják, helyreállítják, hibát hárítanak, kicserélnek. hiszen ezért vannak. korábban nagyon nem volt dolgom velük, valaki, a pasim, apám elintézte, de mostanában ezeket is nekem kell. tanulom. nem nagy dolog, nem fáj, de szükséges.
persze amíg kijönnek, vagy éppen elérem őket, szarrá idegeskedem magam, hogy ideér-e ma, vagy mennyibe fog ez nekem fájni, meg tudja-e csinálni, nem fog-e átbaszniverni. meg aztán arról nem is beszélve, hogy egy-egy hiba mennyire fel tudja borítani az egyébként sem egyszerű, megtervezett, vagy éppen meg nem tervezett napjainkat.
ma egy hiba volt, de attól kicsit berosáltam. kiégett a villanyszekrényben a főkapcsoló bazbasz. büdösen, feketén, ijesztően.
minden leállt, csend lett, a gyereket leszámítva és még jó, hogy sütött a nap és a telefonom sem merült le.
hibabejelentés megvolt, jönnek, még ma. dejó. várunk. csendben.
közben befut még egy szaki, váratlanul, hívatlanul. kéménymustra. egy mozdulat. perkálj ennyit.
aztán a faszi még jobban beszarat, ez sok lesz, mármint a villanyszekrény... lehet vésni kell a falat mindenhol, de ha nem, akkor is fizetnem kell majd. király.
majd később a várt szakik is megérkeznek. fagyival és szerelőtáskával a kézben, lezserül, lazán. rutinrókaként, pikk-pakk, sitty-sutty (közben a gyerekem áhítattal az arcán kipakolja a szerelőtáskát és ő is szerel, szinkronban) kicseréli, leplombálja, kitölti, aláírom, ne aggódjak, semmiség, régivótmár, mostmárjólesz. lehet bővíteni az amperokon, de az több idő, utánjárás, alkalmas-e a rendszerem, a vezetékhálózatom és a szolgáltató ingyenesen bővíti. kézcsókom, szép hétvégét.
éljenek a szakik, megint minden zúg, pörög, hörög, világít, mos, mosogat, melegít, szárít, fogyaszt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése