2012. december 31.

naagyzévértékelés

megint eltelt egy év. huss... így mentek a napok, egyik a másik után. nagy merengésekre, világmegváltásokra az idén nem futotta részemről. más dolgom volt. már kezdem kapizsgálni azéletértelmét... de nem árulom el... peersze, mindenki jöjjön csak rá maga. valószínűleg úgyis mindenki oda fog kilyukadni, csak más-más úton...
na, de lássuk, milyen évet zárunk... mozgalmas volt, azbiza... egy percet sem unatkoztam. feladat volt mindig. most épp édesdeden itt szuszog mellettem... végre, csend van és nyugi... mindennap várom ezt  a percet, ezt a pár órát... de minden nehézségével és néha kilátástalanságával együtt jó ez így, ahogy volt. sok mindenre rávilágított és megtanított az egyedüllét, mármint a magam helyzetét tekintve az egyedüllét. kezdem megszokni azt, hogy gyerekem van... még ha furán hangzik is, de hazudik, aki azt állítja, hogy ezt egyik-napról a másikra meg lehet szokni... lassú folyamat ez, de van időm. szeretném jól csinálni (ezt tavaly is megfogadtam) és azt hiszem nagyon nagy hibákat nem vétettem a jóanyaság terén, hisz látom az arcán nap mint nap az elégedettséget, kiegyensúlyozottságot, örömöt... szeret engem... és én is nagyon... és ez ad erőt, hogy minden napot végigcsináljak, megszervezzem, lebonyolítsam, végigloholjam, mert nincs leállás. onnantól, hogy gyereke lesz az embernek nincs leállás. persze, gondolom, akik ezt családban csinálják és nem egyedül, ott egy picit más lehet... van kivel megosztani a terheket, örömöket, napokat, szabad órákat. de lesz jobb és lesz kerekebb az életem, tudom... 
a magánéletemben nem történt változás az idén (sem)... maradt a szextelen, társtalan élet... amit meg lehet szokni, meg a napi rutin... blablabla... de nem voltam egyedül, mert vannak barátaim... te jó ég, ezt minden nap megköszönöm az életemnek, hogy micsoda barátaim vannak... az évvégi, decemberi rohanás és karácsonyiőrület közepette a legmeghatóbb pillanat az volt, amikor végre egy délután-estébenyúlóan a barátaimmal egy asztal körül ülhettünk, otthon, nálam... vagy pár napra rá újra nálam a szőnyegen... ezt nagyon köszönöm nektek... igazi karácsonyi ajándék volt nekem... és remélem nektek is...
szóval ebben meg az a lényeg, hogy egy emberi életbe mennyi-mennyi öröm és szomorúság van, dehogy ezek mellé még belefér a barátok öröme, gondja, baja, búja, félreértése, mindene... hát az valami eszmélet... ez a sava-borsa a mindennapoknak...
magammal rendben vagyok, ezt bizton állíthatom... elfogadtam magam... a melleim megszűntek, mint ételtadó tejüzem és átvisszaminősültek nőségemet jelző testrésszé... a hasam laposságát tekintve jó úton haladok... minden nap teszek érte... a fejem... hát, asszem megnyertem pár migrénes rohamot, de hogy annyira tudjon fájni, hogy a wc kagyló ölelése adjon némi enyhülést... ez is az anyaság hozadéka lehet.
lett egy új koronám... neeem, nem a fejemen, hanem a számba... igazán szép darab, de remélem a többiek nem lesznek irigyek a szépségére és még bírják szusszal és kálciummal...
a lábam mérete asszem nőtt... úgy tűnik igaz az a mondás, hogy ahány gyerek, annyival változik az ember lábmérete...
a kicsiny lelkem viharai lecsitultak... odabent béka van...
idén nagyon szabadnak éreztem magam, még ha maga a tény, hogy gyereked van, nem épp a nagy szabadság szimbóluma, hiszem az van, amit ő akar (egy jó darabig)... de mégis... dolgozhattam otthonról... jöhettem-mehettem oda, ahova kedvem és a pénztárcám engedte... a rendszerünk működött mindenhol...
és az, hogy itt a családom, akikre számíthatok és bármikor hazajöhetek hozzájuk... bár már nem én vagyok az első, hanem az unoka... de ez így van rendjén... minden nap megköszönöm az életnek... 
a naagy kertátalakításban nagy lépéseket nem sikerült tennem, de az alapokat lehelyeztem, elültettem... lesz jövőre ez meg az az asztalunkra...
szóval panaszra nincs okom, vidáman és elégedetten zárom az évet és jó reményekkel vágok bele az újba...
csak az idei évnek van vége, a történet, az életem folytatódik...

4 megjegyzés:

  1. Ivus! Örülök, hogy jól vagy és hogy ilyen remekül zártad a 2012-es évet! Nagyon büszke vagyok rád azért, amilyen fantasztikusan helytállsz mindenhol és minden téren. Te vagy az egyik (és hidd el nem sok ilyen van) nagybetűs NŐ az életemben, akire felnézek! Mert van miért! Csak így tovább! És ha majd hazajöttetek, remélem idén sokkal többet találkozunk! Csak hát mert én is csatlakozom hozzád...

    Sokszor puszillak titeket!

    Panni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ohh, Panni! Köszönöm! Ha megszületik a kiskrapek, ott leszek a közelben, számíthatsz rám mindenben!
      Amint hazaértünk meg jelentkezem és belecsapunk a lecsóba. Nem hagyunk majd unatkozni!

      Törlés
  2. jó volt olvasni azt, amit az anyaságról írtál. szívemből jött. tudnám még ragozni. ez az a dolog, amire szerintem nem lehet felkészülni és tök mindegy, hogy van-e hapsid vagy nincs. persze nyilván egy picit könnyebb, ha van itthon valaki, aki tud rá addig vigyázni, amíg elmész klotyóra stb., meg osztozni is lehet vele a szép és kevésbé szép pillanatokban, de alapvetően ezt mindenkinek egyedül kell megélnie legbelül. mert mégiscsak a szabadságunkat veszítjük el valahol. kb. én is mostanra szoktam meg, hogy gyerekem van. másfél év...kemény.

    és szerintem is nagyon ügyes vagy, hogy ezt egyedül nyomod. nem is tudom én meg tudnám-e oldani. tényleg. őszintén csodállak.

    összehozunk egy randit 2013-ban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm! azt gondolom minden valamirevaló NŐ képes erre, akkor is ha nincs mellette egy valamire való Férfi... meg aztán az anyaság olyan erőtartalékokat hoz elő, amiről nem is gondoltam, hogy vannak.
      és a szabadság... ohh, igen...
      a legtöbb dologgal meg mindenkinek egyedül kell megbirkóznia az életben.
      összehozunk egy randit! :)

      Törlés