jöttem volna keresztül az országon, annyit bénáztam a hazaúton... de mivel nem először tettem, ezért a csacskaságom, balgaságom rovására írom és arra a tényre, hogy anya vagyok és ezen egyszerű okból kifolyólag nem értesülök minden változásról az országban (nem nézek híradót, nem hallgatok magyar rádiót, nem olvasok sajtót, e-mailen nem kaptam értesítőt és az FM4-en sem mondtak el minden történést, ami kis országunkban zajlik). mindenesetre elbénáztam az utat kissé, na...
az indulásom napja sem volt szerencsés választás (péntek dél), de szeretem a kihívásokat, mit nekem, hogy majd az egész ország ilyenkor indul útnak. de hogy annyira béna legyek, hogy nem megyek ki a lágymányosi hídra vezető kijáraton, mert időközben átnevezték rákóczira és mivel nem a megfelelő szöveget láttam, még ha a kijárat bazira ismerős is volt... hát ez balgaság... és tájékozatlanság... de akkor is kapja be az o..., hogy nem bírta alávésni, alávésetni a régi nevet... meg mégis mi a f... ért kellett átnevezni... na, mindegy... egy nagyon kedves benzinkutas miután persze kinevetett, hogy nem tudtaaad?! útbaigazított, hogyan is találok vissza az egérútra...visszataláltam... aztán átdöcögtünk a büdös fővároson, jó lassan...
aztán amikor már majdnem hazaértünk volna, az utolsó benzinkút mellett vidáman elhajtottam, gondolván magamban, na megpróbálom, hazaérünk-e egy tankkal... majd miután eme gondolat átvillant csacska, balga agyamon, kigyulladt a tanklámpa (lehet nem is ez a neve)... és azért még jócskán voltak kilométerek... és tél van...és hideg... és ahova megyek ott hó is és jég is jócskán és baszott emelkedők, ahol aztán tolni kell neki, rendesen... és nem mellesleg van egy gyerekem is a hátsó ülésen, a barátnőmmel, elől meg az ebem... szóval ez nem csak balgaság, de felelőtlenség is volt a részemről... de olyan biztos voltam abban, hogy elég lesz a benzin... de azért támadt egy kicsi aggodalmam, miután egy újabb bakit elkövettem, hogy megint elmentem e megfelelő kijárat mellett és szépen haladtam a szlovák határ felé, világító tanklámpával... oooh, én balga... de aztán visszakeveredtünk... sötét volt már és hideg és már más autóval sem nagyon találkoztunk... mer'hogy a világ vége felé tartottunk... a barátnőm meg is kérdezte, amikor elhajtottunk egy buszmegálló mellett, hogy jéé... erre járnak buszok is?... nem baz... akik itt élnek innen már se ki, se be...
a lámpa villogni kezdett... ajjajjjj, fogalmam sincs, ilyenkor meddig bírja... de bevetettem gazdaságosIvi trükkjeimet és lejtőn le, csak gurultunk, más helyzetekben meg próbáltam minél kevesebbet váltani és nyomni neki... még szerencse, hogy kicsiny falum is egy völgyben terül el... szépen lecsorogtunk... és hazaértünk, az udvarra is beálltunk... tudtam, hogy sikerül... de azért megkaptam a fejmosást... és igen, többet nem csinálok ilyet, nem leszek ilyen balga... ígérem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése