2012. december 7.

92

év. majd egy évszázad... ennyit élni, én már nem is remélek. nagyon soknak tűnik. vajon milyen gondolatokkal fekszik és ébred, aki ennyi idős? 
a szomszéd nénin nem látom a feladást és a beletörődést. teszi a dolgát minden nap. főz, mos, takarít. önellátó. különösebb segítségre nem szorul. maximum, ha valamit nem tud elolvasni már nagyítóval sem, akkor szokott bekopogni hozzám, vagy hogy címezzem meg a borítékot, töltsem ki a feladóvevényt, esetleg vegyünk egy új tv-t, illetve ha társaságra vágyik és csacsogni akar a múltidőkről. van miről, megélt pár dolgot, beutazta a skandináv országokat, amit irigylek is tőle nagyon. már szinte mindenkit túlélt, de életvidám és tornázik minden nap, és ha fáj a lába felkerekedik és elsétál a piacra (ahova még én sem megyek gyalog), mert mire visszaér, már bejáratódott a lába... imádják az állatok és a növényeket az udvarunkon, ha már csak tapogatva, mert nem nagyon lát, de megmetszi és gondozza, hogy jövőre is legyen sok-sok virága. és mindig ültet, hogy legyen még újabb virág... talán megéli... szeretnénk... mert nagyon hiányozna, ha nem lenne... a bölcsessége, a tapasztalata, a gondossága, a figyelme, a lénye...
 isten éltesse, drága Ilonka néni...

2 megjegyzés: