tegnap, először, magától elaludt a földön, nem az ágyban... minden általam, vagy más által nyújtott altatási segédlet nélkül. nem semmi, ezt is eljött. lassan, lassan rájön mindenre és hogy nem kellek én mindig, mindenhez.
egyébként asszem a várakozástól történhetett mindez. a közelünkben van a kórház és mostanában úgy tűnik sokat jön-megy a mentőhelikópáter, ami persze nagyon tetszik a gyerekemnek. csodálattal szemlélte a leszálló nagy, fém égi madarat, aztán csak várt, várt... hátha újra láthatja... majd elaludt... és később, amikor mégis felszállt a nagy hangzavarra sem ébredt fel...
...férfi, ízig, vérig...
Nagyon édi és frankón növekszik a haja.
VálaszTörlés