hosszú hétvége

egy igen hosszú és mozgalmas hétvége van a hátunk mögött.

az egyik fontos és kiemelkedő eseménye a 15 éves vagyis ténylegesen 16 éves osztálytalálkozónk volt. úgy tűnik az évszámokat illetően is kilógunk a sorból. de hát mi már csak ilyenek voltunk és vagyunk. egyébként senki nem változott semmit és olyan érzésem volt, mintha nem is 16 év hanem csak egy nap telt volna el azóta, hogy utoljára találkoztunk.

mindenki hozta a formáját, elcsattantak a régi poénok, újra összejöttek a régi klikkek. nagyjából azokkal sikerült beszélgetnem, akikkel annak idején is megvolt a kapocs, akikkel  meg akkor sem, azokkal most sem nagyon közeledtünk egymáshoz. csak minimálisan.

persze ez a találkozó más volt mint az előzőek, hiszen most mindenki hozta a pereputtyát, családját. jó volt látni az ismerős vonásokat a sok kicsi emberkében. és kár, hogy ilyen hamar véget ért ez a két nap, amit együtt tölthettünk.

aztán ezek után sem bírtam a seggemen  maradni. épp, hogy hazaértünk, nem hagytam a családot pihenni és a nagy hőség ellenére rávettem, vagy inkább elvittem a bandát egy kis hegymászásra. azóta is nyögnek szegény nagyszülők.

de szükségem volt rá. kellett, hogy menjek, hogy belélegezzem az erdőt.

amióta itthon vagyok, nincs nap, hogy ne szippantanék bele az erdőbe, a levelekbe, a fákba. körbevesznek a hegyek és ez nagyon csábító.

egyfolytában csak mennék, de sajna rá kellett, hogy jöjjek, hogy egyedül a gyerekemmel ez sajnos nem megvalósítható. bármennyire is szeretnék két embert nem tudok kitenni. nem vagyok képes egyszerre a gyerekemet is vinni és a hátizsákot is cipelni a mindenféle holmival és fontos szériafelszereléssel. ez van.

az elmúlt hétvégének ez a nagy felismerése.

persze eddig is tudtam és nem is akartam egy emberként megadni neki azt, amihez kettő kell.

de ezen kívül vannak ezek az egyszerű, hétköznapi dolgok, mint kirándulás, osztálytalálkozó, amikor hiányzik az ember mellől egy másik, akinek a segítségével nyugodtan megehetem a vacsorát, elkortyolhatok egy pohár bort és válthatok néhány nyugodt mondatot a barátaimmal, ismerőseimmel, volt tanáraimmal, kirándulhatok egyet a hegyekben, hátizsákkal, pléddel, uzsonnával...
na, a szöszbe a búslakodással, hiszen nem ez volt a túlsúlyos a hétvégében. és azóta is, minden nap tartogat valami szívet melengető derűs dolgot.