újra itthon és újra ugyanazok a fasz gondolatok telepedtek a fejembe, amiktől oly jó volt távol lenni és nem gondolni, nem agyalni. igen, tudom, hogy nincs menekvés előle és nem megoldás a menekülés. nem is áll szándékomba menekülni.
kicsit nehéz lesz megszokni, hogy nincs körülöttünk a zsongás, de valahogy majd csak megint belejövök, hogy csak magamra számíthatok.
csodálkozik, hogy nem vagyok lelkes? hát mi a f...ért lennék vele/érte/hozzá lelkes... te jó ég... és egy életen át együtt kell vele működnöm... na, ez, hogyan fog működni? hogyan kell ezt okosan csinálni? de tényleg kíváncsi lennék, hogy mi a szöszért szúrt ezzel ki velem azzélet?... mit fogok a gyerekemnek mondani, mi ez az egész... na, ezt kellett volna az érettségihez megtanítani és minden oldalról többszörösen bizonyítani, mit tegyél és mit ne tegyél a boldogulásodért... ajjajj, kéne egy mentőöv... egy faszán kidolgozott tétel erre a bizonyításra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése