utáltam erősnek lenni tegnap... miért legyek mindig erős? elfáradtam. azt szeretném, ha valaki egy kicsit helyettem lenne erős és támogatna...
azt hiszem itt lépne be egy szépen megírt színdarabban az erős és támogató férfi, a férj, az apa... és még sorolhatnám a szerepeket. na, de nem egy színdarabban vagy egy filmben vagyok. sajna, a rideg valóság az más. nincs támogató férfi, nincs óvó apa, nincs szerető férj. vagyok én. és most elfáradtam támogatni magam. elgyengültem és jól esett sírni. amivel persze nem oldódott meg semmi, de azt hiszem lehetek néha gyenge, az nem baj. aztán főzni kezdtem, gépisesen és az elvonta a figyelmemet egy kis időre. nem is tudom, mikor főztem utoljára... és nem is tudom minek főztem. nincs kedvem megenni. a fenébe mindennel.
mindig ugyanoda lyukadok ki.
mi a fenéért történik velem, ami történik?
el akartam szakadni a születendő gyermekem apjától teljesen, annyira, amennyire egy embertől el lehet szakadni. aztán persze a kis töki a pocakomban mindent felborított. nem tudok vele mit kezdeni, nem szeretek vele találkozni, nem tudok hozzá beszélni, nem tudok ránézni... mindig felzaklat és elszomorít...
és akkor ráadásul még életem végéig tartanom kell vele a kapcsolatot és lehetőség szerint jóban is kell vele lennem, meg kellene benne bíznom, ami persze a legnehezebb és idővel, majd a gyermekünket is rá kell bíznom, mert nyilván nem lehetek mindig mellette.
ezeket most egyszerűen el sem tudom képzelni, főleg, hogy egyedül hagyjam vele a kicsi Bendét.
ez most nehéz ez az egész teher és gyenge vagyok és nem tudom mit kéne tennem... mi lenne a helyes...
(lejegyezve tegnap a város egyik padján ülve)
Drága Ivi!
VálaszTörlésMindig meglepődök rajta, h milyen gyakran kerülünk egyszerre nagyon hasonló lelkiállapotba...Tegnap Frida cicát elaltattuk, borzasztó nehéz döntés volt és még most is nehéz, hogy Istent játszottunk..Szamosfalvi altatta el nagyon jó fej volt, nyugtatott és folyamatosan magyarázta,h mi történik,nálam akkor szakadt teljesen a cérna,mikor mondta, h most mindjárt leáll a légzés és közben láttam, h még lélegzik és .h ezt mi fogjuk megállítani...Frida annyira megbízott bennem, az ölemben vittük be a dokihoz, ott is végig z ölemben várakozott tök nyugodtan, még el is bóbiskolt...az utóbbi napokban már nagyon nehezen járt, rengeteget aludt és keveset evett, és bár igaza van a dokinak abban, h a természetben már jóval előbb elpusztult volna, és hogy ez nem macskának való élet, még most is úgy érzem, h cserbenhagytam, h nem tettem meg mindent érte...itthon temettük el olyan aranyos volt, mintha aludna, úgy fekszik a sírjában..